Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

kaptafahúzó 413
karácsonyi
kaptafahúzó kaptafahúzó² fn Kampós
fémszerszám, amelyet a kaptafa lyukába
akasztva kihúznak a cipőből.
kaptafakészítő kaptafakíszítőÝ fn Kaptafa
készítésével foglalkozó iparos. A méretrajzot
elkűtte a kaptafakíszítőÝnek.
kaptafás mn Kaptafás stelázsi: kaptafák
tárolására szolgáló polc.
kaptár Ö: álló~, anya~, fekvő~, lapozó~,
megfigyelő~, rakodó~, vándor~.
kaptárbontás ~ fn A kaptár belső részeinek
kiszedése. A ~t a keretek kiszedísivel
kezgyük.
kaptármérleg kaptármírleg fn A kaptár
megmérésére alkalmas nagyobb lapú mérleg.
A kaptármírleg leginkább a konyhaji mírlegre
hasonlít.
kaptás ~ mn Hibás járású, fájós lábú 〈ló〉,
amelyiknek körömbetegség, csontkinövés,
esetleg fáradtság miatt dagadt a bokája. Naty
hiba vó²t a lúnál, ha ~ vó²t.
kaptásodik Ö: meg~.
kaptat ~ i Meredek úton fölfelé megy,
halad.
kaptató kaptató² fn Meredek út(szakasz),
emelkedő.
kaptatós kaptató²s mn Meredeken emelkedő
〈út〉.
kapu ~ fn Sz: Megnízi/Nízi, mint verezs
bornyú az új ~t: bambán megbámul vmit, vkit.
Bámul, mint verezs bornyú az új ~ra: ua. Ugy
bámujja, mint bornyú az uj ~t: ua. Új ~,
verezs bornyú: ua. Maj megaggya a bécsi ~:
a) sosem kapja meg. b) sosem adja meg. Ö:
tábor~.
kapualj Ö: száraz~.
kapualjú Ö: száraz~.
kapubálvány ~ fn Kapufélfa.
kapucni ~ fn Köpeny, ill. kabát felső részéhez
erősített csuklya.
kapufél ~ fn A kapu tartóoszlopa.
kapufélfa ~ fn Sz: Búcsút vett a Itúl:
megszökött a szolgálatból. Csak a Itul köszönt
el: ua. Nem köszönt még a Inak se:
búcsúzás nélkül odább állott.
kapus ~ mn Hiányos fogú, foghíjas
〈szarvasmarha〉. Kapus fogú: ua.
kar 1 ~ fn 1. Karhosz csap: 〈könyvkötő:〉
márványozás után a lapokat szétválasztja oly
módon, hogy a könyvtestet a karjához ütögeti.
2. Fazekasok égetőkemencéjében azoknak az
agyagpolcoknak egyike, amelyekre az égetendő
edényt teszik. 3. Fazekasok égetőkemencéjében
a tűztérnek az a része, amely a
beépített rácsot tartja. Sz: A magam ~jára
marattam: csak önmagára támaszkodhat. Ety
~ra dó²goznak: 〈többen, főleg családtagok〉
együtt, közös haszonra dolgoznak. Ö: al~, alsó~,
fa~, mozgató~, tartó~.
kar 2 ~ fn Templomi karzat, erkély. A fijúk
a templomba a ~búl nísztík a jányokat, mert a
fijúk fen vó²tak a ~ba, a jányok meg lenn
ültek.
kár ~ fn Kárba van: 〈jószág〉 tilosba tévedt.
Kárba ment: ua. Ha ~ba ment a tehén,
mongyuk másnak a tengerijibe tívett, megó²vasták,
hoty hány csövet evet meg, és uty
pó²tolták a ~t. Sz: Jaj, be naty ~, ha mekhal,
ha megmarad, az a baj!: 〈tréfás gúnyolódásként〉.
Se bú, se ~, csak a naty sár: sebaj!
Se hasznom, se ~om belőÝle: nem vagyok érdekelt
fél. Km: Kár haszomba megy: minden
rosszban van vmi jó. Kárnak, szarnak nindzs
gazdája: a kellemetlen dolgot nem vállalja el
senki. Szarnak, ~nak nem akad ura: ua. Nincs
ojan ~, akibe haszon ne vó²na: minden
rosszban van vmi jó. Nincs ojan ~, amibe
haszon ne legyík: ua. A ~ nem ál mek
háromig: a baj nem jár egyedül.
karabálé ~ fn (gyny) Karalábé.
karácsony ~ fn Jó sor, jó dolog. Legyen
neki karácsonnya. Legyík nektek is eccer ~.
Sz: Eccer esik esztendőÝbe ~: 〈mondja az, aki
pl. lakodalomkor ereje felett költekezik〉. A
lesz soká, mek ~: aligha lesz vmi a dologból.
Km: KísőÝ ~ után kántálni: ami elmúlt, azt
nem lehet visszahozni. Nr: Fekete ~, fehír
husvít: ha karácsonykor nincs hó, majd lesz
húsvétkor. Ha Katalin kopog, ~ locsog: akkor
mondják, ha Katalin-napon hideg az idő.
karácsonyi mn Karácsonyi búza: karácsonyra
már zöldellő búza, amelyet Lucanapkor
kezdenek egy tányérban csíráztatni. A