Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

fogadás 267
fogasöltés
fűllik hozzá a ~a: nem tetszik neki, nincs
kedve vmihez. Kimutattya a ~a fehírit:
elárulja a gonoszságát. A fél ~amra is kevés:
nagyon kevés. A fél ~amra se elíg: ua.
Fogáho veri a garast/píszt: takarékos, fösvény.
Othatyta a ~át: odaveszett. Fáj a ~a
vmire: nagyon vágyik rá. Feni a ~át vmire:
ua. Fogad tülle fokhagymás: nem kap
vmilyen ételből. Vicsoríttya a ~át a csizsma:
fel van válva a talpa, kifeslett a széle. Ha
nincs ~a, (de) van jó² juka: 〈idős nőkre
mondják〉. Km: Kinek/Akinek a ~a fáj, tarcsa
rajta (a) nyelvit!: akinek baja van, törődjön
vele, ne mástól várja a segítséget! Ajándík
lúnak, ne nízd a ~át!: az ajándékot nem illik
bírálgatni. Fogat ~ír: a rosszat rosszal kell
visszafizetni. Fogat ~ír, szemet szemír: ua.
Nr: Amikor az egyik gyerek fogadni akar az
igazára, de a másik nem akar belemenni,
ezzel a szójátékkal utasítja vissza: Fogam a
vajba, ~ad a szarba. Ö: bába~, borda~,
borona~, csecs~, csikó~, csont~, farkas~,
fél~, gyerek~, harapó~, kapa~, keresztes~,
keserű~, körömpő~, sarok~.
fogadás ~ fn 1. Fogadalom. Fogadásom
tartya: fogadalmam tiltja. Nem iszok italt,
~om tartya. 2. Cselédek, munkások szerződtetése.
Km: Ember teszen ~t, eb aki megájja:
〈mondják a nem teljesített igéretre〉. Nr: A
gazdák Szent György-napon fogadták fel a
pásztorokat, cselédeket, újévkor pedig a kommenciós
kocsist, nagykocsist, tehenészt és
kondást.
fogadatlan ~ mn Hívatlan, kéretlen. Km:
Fogadatlan pró²kátornak epszar a fizetíse:
kéretlenül ne szólj bele a más dolgába!
fogadjisten fogaggyisten fn 〈Az adjonistenre
válaszként elhangzó köszönés.〉
fogadó Ö: cigány~, muzsika~.
fogadott in Fogadot szűr: vásári értékesítésre
készített szűr.
fogadtató fogattató² fn 1. Juhhodály v.
juhkarám elkerített része, amelyben a juhokat
elletik, ill. kicsinyeikhez szoktatják. Ellís után
ha nem vállalta a ju a fiját, akkor beszorították
a fogattató²ba, a kizsbárány mek
tette a dó²gát. 2. Szűk hely az istállóban,
ahová a tehenet, kancát beszorítják, hogy az
űjszülött borjú, ill. csikó hozzáférjen, és az
anya elfogadja.
fogadtatóketrec fogattató²ketrec fn Fogadtató.
fogadtatós mn Fogattató²s kecc: fogadtató.
fogágy ~ fn Fogmeder. A ~, amibül a
fogak kinőÝnek.
fogalmú Ö: jó~.
fogantató fogantató² fn Fogadtató.
fogas ~ mn/fn I. mn Nagy fogú. Ha valakinek
naty foga van, annak is asz monták,
hoty ~. II. fn 1. Fogasborona. 2. A szövőszéknek
az a két lécből álló, vas- v. fafogakkal
ellátott része, amely a hosszanti fonalak
pontos elosztását szolgálja. A ~ ojan hosszú,
mint a szövőÝszék szílessíge, alsó² ríszibe
befúrt fogakkal, amire a felül való² rísz úgy
megy rá, hogy a fogakat befedi, az alsó²
rísszel egy zárt egíszet kípez, ezzel kormányozó²dik
el a mejjik a dorongra. 3. (tréf)
〈Étkezéssel kapcsolatban:〉 kisgyerek(ek). Öt
~ ül az asztal mellett, ennek mindnek kenyír
kell. Asz jelentette, hogy öd gyerek, de csak
ebbe a mondadba, máskípp a gyerekre nem
montuk, hoty ~. Ö: álló~, bárány~, fa~, farkas~,
liba~
fogás ~ fn 1. 〈Jelzői használatban:〉 ~
főÝd: egyszerre munkába vett 〈földterület〉. 2.
〈Gubacsapóknál:〉 az egyszerre kézbe fogott
gyapjúcsomó. Ö: kereszt~, ki~, medve~.
fogasberena fogazsberena fn Vasfogakkal,
régebben fafogakkal ellátott borona.
fogaskaparó fogaskaparó² fn 〈Szőrmekikészítőknél
használt〉 kifogazott élű kaszadarab.
fogaskerék ~ fn 〈Gubacsapóknál:〉 az ilfa
csavar alakú, fából készült része, amely az
ideg megfeszítésére szolgál; kerekecske.
fogasol ~ i 〈Földterületet〉 fogasboronával
boronál. Ö: meg~.
fogásol ~ i Rászed, becsap.
fogasolás ~ fn Fogasboronával való boronálás.
fogasöltés fogasőÝtís fn 〈Szűrhímzésben a
díszöltések egyik változataként:〉 laposölté-