Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

ordafésű 96 borítószeg
bordafésű bordafésű fn 〈Paszományosmesterségben:〉
szövőborda.
bordafog ~ fn A szövőborda keskeny lemezeinek
egyike, amelyek közé a hosszanti
szálakat befogják.
bordafogó bordafogó² fn 〈Könyvkötészetben:〉
a bordák megfogására, szorítására
használt szerszám.
bordagerenda ~ fn Gubakészítéshez
használt szövőszék első és hátsó lábait összekötő,
felső keresztfákon nyugvó, könnyen
mozgatható gerenda, mely a bordát tartja.
bordakötöző in BordakötözőÝ prés:
〈könyvkötészetben:〉 a bordás könyvek lekötözésére
és préselésére szolgáló, kétmenetes orsókkal
ellátott, fából készült prés.
bordaláda ~ fn 〈Paszományosmesterségben:〉
a szövőborda foglalata, kerete.
bordás ~ mn 〈Fazekasmesterségben:〉 bordákkal
ellátott, díszített (edény). Bordás
egízbőÝrös könyv: bőrrel borított könyv, gerincén
valódi v. álbordával. Bordás félbőÝrös
könyv: a gerincén és szögletén bőrrel borított
könyv, gerincén valódi v. álbordával.
bordaszárny ~ fn Gubakészítéshez használt
szövőszéken a borda két oldalán a bordagerendába
felnyúló faragott léc.
bordatartó bordatartó² fn Gubakészítéshez
használt szövőszéken az elülső és hátulsó
lábakat összekötő keresztfákon elhelyezkedő
fa, amely a nyüstgerandát is tartja.
bordáz ~ i 〈Fazekasmester〉 az edényeket
bordás mintával díszíti.
bordázás ~ fn 〈Fazekasmesterségben:〉 az
edények díszítésének az a módja, amikor az
edény falát bordákkal látják el.
bordázik ~ i 〈Szövést végző személy〉 a
szövőszék bordáját működteti.
bordólé bordó²lé fn Rézgálic és mész oldatából
készített permetlé. Az üszög ellen permetesztünk
kénkőÝvel, bordó²lével.
bordűr ~ fn 〈Kelmefestésben:〉 szélminta,
keret, szélszegély.
borecet ~ fn Nr: A borecet készítésekor
előbb egy nagy üvegbe éretlen szőlőt, ún.
egresszőlőt és különböző fűszernövényeket
tesznek. Az így elkészített ecetágyra öntik rá
a bort. Később a megecetesedett bort leszűrik,
ez a borecet.
boregas boregasz fn 〈Szűcsmesterségben:〉
nemesített állat prémje.
boreresztő in BoreresztőÝ kötél: kötél,
amelynek segítségével a boroshordót leeresztik
a pincébe.
borgáz ~ fn Bor kiforrásakor keletkező
mérgező gáz.
borgazda ~ fn A szőlőskert ügyeinek intézésével
megbízott szőlősgazda; kertgazda. A
~ a szőÝlőÝskertegbe vó²t, napszámossal
csináltatta a magájét, őÝ álapította meg a
szüretet, ismerte a kereskedőÝket, körbejárt,
akinek vó²d bora eladó².
borház ~ fn Présház.
borhúzás ~ fn A bor lefejtése.
borhúzó mn Borhúzó² lopó²: a bornak a
hordóból való kiszívására szolgáló eszköz.
borít ~ i Könyvfedelet borítóanyaggal bevon.
Ö: be~, ki~.
borítás ~ fn 1. Ruhaneműre kivülről rátett
nagyobb folt. 2. A kotlóstyúkra ráhelyezett
vesszőkosár v. szita. 3. Vadrejtő sűrű növényzet;
takarás. 4. A madárfogásnak az a módja,
hogy a madarat egy félig feltámasztott üres
edény alá csalják, és azt hirtelen ráejtik. 5.
〈Gubásmesterségben:〉 festéskor a hordóba
helyezett gubák elfedése a legfelső, szőrével
lefelé fordított gubával. 6. 〈Paszományosoknál:〉
kocka, ill. káró mintás zsinórfajta, amelyet
zsinórozásként alkalmaznak.
borításgép boritázsgép fn 〈Paszományosoknál:〉
a különböző zsinórfajtákat készítő
bábrendszerű körforgógép.
boríték borítík fn Borító. Mi a borító²t
nem nagyon montuk borítíknak.
borító borító², burító² fn Vesszőkosár v.
szita, amellyel a kotlót beborítják. Nr: Ráborítottuk
a szitát, a boritó²t a tyúkra, és hogy a
tyúk nyugottan űjík, rátettünk ety fírfigatyát a
szita tetejire. Ö: csirke~, hal~, kotló~, oldal~,
tyúk~.
borítókosár borító²kosár fn Borító.
borítószeg burító²szeg fn 〈Szekéren〉 a
marokvasat a tengely végéhez kötő homorított
fejű szeg.