Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

kiárul 444
kicsap
kiárul ~ i Vmit eladogatva vminek a megvételéhez
összegyűjti a pénzt. A tébűl ~tam a
disznó² árát.
kialszik ~ i Sz: Kialudná a kolompírt a
főÝdbül: szeret aludni. Kialudná a fejszébül a
nyelet: ua.
kiátkoz ~ i Sz: Kiátkozza a főÝdbül is:
halála után is átkozza.
kibaggadoz ~ i Szöveget, feliratot lassan,
nehezen kibetűz.
kibánik ~ i Helyzetével visszaélve bajt
okoz vkinek. Jó²l kibántak veled.
kibasz/ik ~ i Kitol. Ne basz ki velem, mer
megjárod, eszt rígen is monták.
kibecsukós mn Kibecsukó²s malom: 〈a
malmozás nevű játékban:〉
kibéklyóz kibíkjó²z i 〈Főleg〉 lovat legelés
közben lánccal v. kötéllel megbéklyóz, általában
úgy, hogy a két első lábát összeköti.
kibekötős kibekötőÝs mn Kivehető ujjú
〈ruha〉. Az ujja kibekötőÝs vó²t.
kiberhel ~ i Kikotor. A zsebembül ~em
eszt a kis apró²píszt.
kibeszél kibeszíl i Túlbeszél, beszédben
legyőz. Kibeszílem ém még a bíró²t is. Sz:
Kibeszíli a tehémbül a bornyút is: meggyőz
mindenkit a maga igazáról.
kibojtol ~ i 〈Könyvkötő〉 bojtozópenge
segítségével a fűzőspárga szálait szétválasztja.
kibokrétáz/ik ~ i 〈Kukorica〉 hányja a
címerét, a porzós virágját.
kibokrosodik ~ i 〈Kalászos növény〉 bokrosan
kihajt. Rendesen a kalászosokra monták,
hogy most ~, ha ráfordul az időÝ.
kibolondoz i Kibolondozza magát: 〈fiatalember〉
kitombolja magát.
kibont ~ i 1. Szétbont, szétszed. Ha büdös
a hordó², ki kel bontani. 2. Gubancos, csapzott
szőrmét kifésül. 3. 〈Rézműves〉 kész
tárgyat az öntőformából kiszed.
kiborít kiburit i Féloldalra dönt. Kiburittyák
a disznó²t ó²dalra, és uty szúrják meg.
kiböffent ~ i Kikottyant.
kibőg kibőÝg i Különböző állathangokat
hallatva kicsúfol vkit. Ha valaki reggel kísőÝ
megy, asz kibőÝgik.
kiböjtöl kibűtöl i Kivár vmit.
kibök ~ i 〈Mézeskalácsos〉 tésztát kiszaggat.
kiböndősödik kiböndőÝsödik i 〈Malac,
süldő gyomra〉 a sok mosléktól, ivóstól kitágul.
kibővít kibűvít i Folyadékhoz hozzáönt.
Abba főÝt meg mán a cseplesz is, és akkor
kibűvítettük a levit, és abba főÝt meg a hurka.
kibújik ~, kibúvik i Kiköltözik. Az oda kibútt,
mikor elvetettík tavasszal a dinnyét. Sz:
Buj mán ki a házbul, ha csupa szar vagy, akkor
is!: jöjj már ki!
kibuktat ~ i Kidob, kilök. A nemkívánt
vendíget ~ta az ajtó²n.
kiburkol ~ i 〈Tűzteret〉 védőburkolattal lát
el. Ez ki van így burkolva ez a tűsztér, hogy
asz hőÝáló² legyen.
kibúszol kibúszol, kibúcol i 〈Pásztorkalap
készítésekor〉 a hiányzó részeket bússzal,
vagyis átcsapott gyapjúval tölti ki.
kibúvik l. kibújik
kicci ~ msz 〈Többször ismételve malac
hívogatására:〉 Kicci, ~!
kicégéresít ~ i Rossz hírbe kever, szégyenbe
hoz vkit.
kicégérez ~ i Kicégéresít.
kicetkacat ~ fn Limlom. Lök ki eszt a ~ot,
mán nincs rá szüksíg!
kicibál ~ i 〈Földből erőszakosan〉 kihúz,
kitép.
kicipóz kicipó²z i Levestésztát kis csomókba,
cipókba rak.
kicirádáz ~ i Cirádával ellát, díszít.
kicirkalmaz ~ i Körző, cirkalom segítségével
vmit kijelöl, kimér. A kerékagyat is
kicirkalmasztuk. A kör alakú virágágyást is
kicirkalmasztuk.
kicövekel ~ i 〈Állatot〉 cövekhez kiköt.
kicurikkol ~ i Kicurukkol, kihátrál.
kicsap ~ i 1. 〈Állatot〉 kihajt a legelőre.
Csap ki eszt az ökröt az ugarra! 2. 〈Gazt〉 kapával
kivág. 3. 〈Száj láztól〉 kicserepesedik,
felrepedezik. Kicsapta a száját a láz. 4. 〈Bőrt
késsel〉 kivág, kihasít. 5. 〈Könyvkötő〉 márványozás
után a könyvből kiüti a felesleges
anyagot.