Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

lófol 547
lóhatik
lófol ló²fol i Siet, lohol, szalad. Ö: el~.
lóformátus ló²formátus, lúformátus fn
(gúny) Református. A kató²likusok csúfolták a
reformátusokat ló²formátusoknak.
lófő lúfű fn Sz: Erigy mán te nagy lúfű!:
ostoba.
lófrál Ö: el~.
lófsritt ló²fsritt i 〈Felsz. módú igealakként:〉
siess! Indulj! Ló²fsritt a bó²dba!
lóg Ö: át~, le~, lig-~.
lóga ló²ga fn Nr: Ló²ga lába, ló²ga, mert
nincs semmi dó²ga. Mert ha dó²ga vó²na, a
lába nem ló²gna. Eszt akkor mongyuk, ha a
kizsgyereket ölbe vesszük, és ló²gattyuk a
lábát.
lóganéj lúgané fn Lótrágya. A melegáty
kíszítísihe lúgané kel, mert az bemelekszik.
lógat ló²gat i Hajt, kerget. Ló²gatom mán
hazafele a köjköket, mennyenek!
lógáz ló²gáz i Lóbál, himbál vmit. A kizsgyerek
ló²gázza a lábát.
lóger ló²ger fn 1. Favágáskor a farakások
számára kijelölt hely az erdő szélén, ill. a
vasútállomáson. 2. 〈Erdőn〉 kivágott és fél
ölnyi kupacokba rakott farakások együttese.
Ló²gerbe horgyák a fát az erdőÝn. 3. Fatelep.
4. Rendszerint a település szélén kijelölt közös
rakodóhely, ahol a cséplést végzik, és a
szalmát, szénát lerakják. A csípeletlen termínt
is ló²gerbe horták, ahon ugyi kisseb gazdaságok
vó²tak. 5. Dohányföldön kijelölt
rakodóhely. 6. Tábor. Ö: zab~.
lógereblye lúgerebje fn Lóval vontatott,
széles gereblye. A gerebjekaparíkot lúgerebjével
kaparták össze.
lógerezés ló²gerezís fn Gabona, fa lógerbe
hordása.
lógerez/ik ló²gerez/ik i Gabonát, fát lógerbe
hord. Ö: meg~.
lóginyáz/ik ló²ginyáz/ik i Lóbál, himbál
vmit.
lógó ló²gó² mn/fn I. mn Ló²gó² keresztanya/keresztannya:
a keresztanyát helyettesítő,
de az egyházi anyakönyvbe be nem írt személy.
A ló²gó² keresztannya a nagynéni, a
keresztanya tesvíre vó²t. Ló²gó² keresztapa:
a keresztapát helyettesítő, de az egyházi anya-
könyvbe be nem írt személy; lógókoma. II. fn
1. Láncról csüngő csecsebecse, főként a fülbevaló
függő része. 2. Lógós ló. Aki három
lovat fogod be, egy vó²t a ló²gó². Ló²gó²ba/Ló²gó²ra
fogja a lovat/csikó²t: lógósnak
fogja a lovat/csikót. Ló²gó²ra fogot hatos:
olyan hatos fogat, amelynél mindkét sorban
három-három ló van. Ló²gó²ra ragaszt: 〈lovat〉
lógósnak fog be. 3. A szőlőtőkén hoszszúra
hagyott termővessző. Ö: eben~.
lógókoma ló²gó²koma fn Az egyházi
anyakönyvbe be nem írt, de a család által keresztapának
tekintett férfi. A ló²gó²koma vó²t
a keresztapa hejettese, rendesen a keresztapa
fijútesvíre.
lógós ló²gós mn/fn I. mn 1. Ló²gó²s lú: a
szekérhez, ill. a befogott lovak mellé kötött
ló, amely v. egyáltalán nem húz, v. a szekérre
erősített mellékrúd, kötél, lánc elé fogva segít
a húzásban. 2. Ló²gó²zs gyeplű: egy szárból
és két ágból álló egyszerű gyeplő, amellyel
nem lehet a lovat kormányozni, csak visszatartani.
3. Ló²gó²sz szíli ó²dal: a gubaposztó
azon széle, amelyből lefelé lógnak a fürtök.
II. fn 1. Lógós ló. A rudas mellet vó²t a ló²gó²s.
2. Fürtösguba, ill. gubaszövet készítésekor
a szövőnek segítő személy. Ha ketten
ülteg be a szövőÝbe, a ló²gó²snak az vó²t a
feladata, hoty segíccsen a fürtrakázsba és a
motollalökízsbe. Sz: Ló²gó²s lú lennék írte
(eggy évig): 〈legény mondja, ha egy neki
nagyon tetsző lányt meglát〉.
lógótartó ló²gó²tartó² fn Az a vaskarika,
amelyre a lógós ló hámfáját akasztják.
lógózik ló²gó²zik i. 1. Csavarog, lóg, kerüli
a munkát. 2. 〈Fürtösguba, ill. gubaszövet
készítésekor〉 segít a szövőnek.
lohad Ö: le~, meg~.
lohajt ~ i Lélekszakadva, lihegve siet,
lohol.
lóhasi lúhasi mn Elhullott ló hasáról
lenyúzott bőr, amelyből ostorfonadékot készítenek.
lóhát fn Sz: Lúhátrul beszíl vele: fölényesen,
lekezelően beszél vele.
lóhatik lúhatik i 1. Lúhatnám: ló szeretnék
lenni, legelni volna kedvem. 2. Lúhat-