Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

makkszeg 561
málé
erdészek, kocsisok ruháján látható páros
gomboló, amelyet négyszögletes zsinórból
készítenek. II. fn 1. Makkoltatásra használt
erdő. 2. Temető.
makkszeg makszeg fn A kaszapenge nyakának
végén lévő kidudorodás, amely a
nyélen kialakított kis lyukba illeszkedik.
makktermő mn MaktermőÝ faálomány:
magas korú, jól fejlett fák alkotta erdő,
amelynek a makktermését összegyűjtik.
makktermőképesség maktermőÝkípessíg
fn A fa makktermelésének színvonala.
makkvetés makvetís fn A makk előre
elkészített gödrökbe helyezése és betakarása.
mákmag ~ fn Mákszem.
máknyi ~ mn Nagyon kis mennyiségnyi.
Nem sirtam egy ~t se.
makog ~ i Sz: Makog, mint a kecske:
〈beszédhibás emberre mondják〉.
mákormányosbogár mákormányozsbogár
fn A mák kártevője, fullánkjával átszúrja
a mák gubóját.
mákos mn Mákozs bájgli/bájdli: mákos
tekercs. Dijó²zsbájdli vó²t, mákozs bájglít
sütött idesanyám. Mákozs bobájka/guba:
élesztős tésztából v. kenyértésztából készült,
előbb megsütött, majd darabokra vágott és
leforrázott, mákkal meghintett tészta. A
mákozs gubát kenyírtísztábul csinálták, ijen
kis víkonyra, a tepsibe hosszúra meksodorták,
víkonyan, mikor meksült, aszt megöntöttík
pillanatra f#ró² vízzel, és akkor cukros
mákkal mekszó²rták. Mákos laska: mákos
metélt.
mákpipa ~ fn Nagy és hosszú fejű,
aránytalan nyakú pipa.
makrancos ~ mn Csökönyös 〈ló〉.
makrai mn Makraji pipa: makrapipa.
makranyelű ~ mn 〈Gomolyatúró készítésekor
használt, cserépből készített szűrőkanállal
kapcsolatban.〉 Amint szípen összeált a
túró², ó²vatosan kiszedik a ruhára a ~, literes
cserípszedőÝvel.
makrapipa ~ fn Vörös v. fekete színű,
gazdag díszítésű pipa, amelynek száján lapos
kupak, nyakán gomb van. Nr: A makrapipa
volt a leghíresebb debreceni cseréppipa. Ö:
kis~.
makula ~ fn/mn I. fn Nagyon kis menynyiség,
mákszem. II. mn 1. Nagyon kicsi,
parányi. 2. Kis termetű, törpe 〈ember〉. Rígen
a kis termetű emberre nem monták, hoty
törpe, hanem ~.
makulányi ~ mn Mákszemnyi.
mákvirág ~ fn Pipacs. Ö: mezei~.
mál ~ fn Az állat végtagjainak hajlatánál
levő vékony, szőrmés bőr.
malac ~ fn Sz: Úgy nísz ki, mint aki ~ot
szopott: piszkos az arca. Vakaró²ddzik, mint a
koszos ~: ok nélkül nagyzol. Úgy beszíl vele,
mint kondás a ~ával: durván. Úty kiőÝtözött,
mint ~ az esőÝbe: feltűnően rongyos. Kihúzza
magát, mint koszos ~ a sárbul: (gúny)
büszkén, öntelten jár. Km: Ha ~ot igírnek,
zsákkal forgoló²ggyál: ahol haszonra van
kilátás, légy készen, ragadd meg az alkalmat!
Ahum ~ot ígírnek, oda zsákkal mennyíl: ua.
Minden koszos ~ mektanája a maga dörgölőÝddzőÝ
fáját: még a legcsúnyább ember
v. a legjelentéktelenebb vénlány is talál magának
párt. Minden koszos ~nak akad egy dörzsölőÝ/dörgölőÝdőÝ
fája: ua. Minél koszosabb
a ~, annál jobban dörgölőÝddzik: minél
jelentéktelenebb v. szegényebb vki, annál
jobban pöffeszkedik, kérkedik. Ö: kis~,
konyha~, sarjú~.
malacka ~ fn 1. Kismalac. 2. Kisgyermek.
A kizsgyereket becésztík vele, hogy ~. Nekem
is van egy dédunokám, aszt is Inak híjjuk.
malacozik ~ i Koca fiadzik.
malacszalonna ~ fn Km: Köjög gazda, ~
egyik se jó²: ti. mindkettő túl fiatal, éretlen.
malactartó malactartó² fn A koca pokla.
A malactartó²ba vannak a malacok, eszt fijalás
után a koca ellöki.
malactokány ~ fn Sertéstokány.
málé ∼ fn 1. Esetleg búza- v. rozsliszttel,
ritkábban tört kölessel elkevert, tejjel v. vízzel
leforrázott, kukoricalisztből sütött édes lepény.
2. Vízben főzött kukoricakása; puliszka.
3. Kukoricapogácsa. 4. Kukoricadara. A ~ az
vó²t, amikor a tengerit mektörtík liszté. Sz:
Te napon sült ~!: (gúny) 〈gyenge akaratú,