Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

hasítvány hát 1
340
hasítvány ~ fn Fahasáb, farúd. Ahogy a
karó² áll, mektámasztya az ember két hasítvánnyal.
haskó haskó² fn Hasacska, kisgyermek
hasa.
hasló hasló², hasaló² fn 1. Lószerszámon
a ló hasa alatt áthaladó szíj, amely a hámot a
ló testéhez erősíti. 2. A szekér alján levő, az
oldalakat összetartó fa- v. vasrúd, ill. lánc,
amelyek közül az előbbi kettő esetleg fellépőül
is szolgál. 3. A taliga két rúdja közé fogott
ló hasa alatt áthaladó lánc, amely a megrakott
taliga hátrabillenését megakadályozza.
Ö: lánc~.
haslólánc hasló²lánc fn 1. A taliga két
rúdja közé fogott ló hasa alatt áthaladó lánc,
amely a megrakott taliga felbillenését megakadályozza.
2. Lánchasló.
haslószíj hasló²szíj fn A lószerszámnak a
ló hasa alatt áthaladó, szíjból levő része,
amely a hámot a ló testéhez erősíti.
haslótartó hasló²tartó² fn Az egylovas
szekér két rúdjánál levő karika, amelybe a
haslót csatolják.
hasmenés Ö: taknyos~.
hasmars ~ fn Hasmenés.
hasogat Ö: össze~.
hasogató Ö: hajszál~, hasi~.
haspli ∼ fn 1. 〈Kékfestőknél:〉 felsodrószék.
2. 〈Paszományosoknál:〉 állvány, amelyre
a karikába csavart fonalat a gombolyításhoz
felhelyezik.
hasplidrót hasplidró²t fn 〈Paszományosoknál:〉
a gombolyítóállvány két orsóját tartó
drót.
hasrész hasrísz fn 1. Az állat hasi részén
levő szőrmésbőr. 2. A hordó oldalának kidomborodó
középrésze.
hasszél haszszíl fn 〈Tímár- és csizmadiamesterségben:〉
〈kikészített〉 állati bőr puha,
hasi része.
hastömő hastömőÝ fn Kiadós, laktató étel.
A kolompír meg a hús hastömőÝ eggyütt.
hasú Ö: elő~, fecske~, tanya~.
hasűri mn Hasűri tájog: a tályog egyik
fajtája.
hászen ~ ksz/hsz Hát hiszen, hiszen. Hászen
kéne neki az én pízem. Hászen így montam
én is. Hászen nem megmontam! Hászen
kéne neked, de orrot tülle fokhagymás.
hászija l. házhíja
hászijalyuk l. házhíjalyuk
haszna Ö: mi~.
használ ~ i 1. 〈Férfi nővel〉 házasságon kívül
rendszeres nemi kapcsolatot tart fenn.
Eszt a jánt is hasznáják mán a fijúk. 2. Tessík
~ni!: 〈étel kínálásakor:〉 tessék fogyasztani!
Sz: Akinek a szíp szó² nem ~, botot a
fenekire: 〈rosszalkodó gyerek megintésére.〉
Ha nem ~, nem is árt: 〈orvossággal kapcsolatban
mondják〉. Használt neki, mint cigán
lovának a bontó²fűsű: semmit se használt,
ezért elpusztult. Ö: be~.
használat Ö: elő~.
használódik Ö: el~.
haszon ~ fn Sz: Ahogy dó²gozik/tanul,
úgy veszi hasznát: —. Km: Nincs ojan kár,
amibe ~ ne lenne: minden rosszban van vmi
jó is.
haszonbér haszombír fn 1. Díjazás,
amelynek ellenében a tulajdonos átengedi
használatba vmely gyümölcsöző tulajdonát,
pl. földbirtokát. 2. Haszonbérlet. És ezér kelet
nekünk haszombírbe kivenni a tanyát.
haszonbérlő haszonbírlőÝ fn Ingatlan,
üzem v. jog szerződéses bérlője.
haszonravaló haszonravaló² mn Hasznavehető,
használható 〈dolog〉. Ez mék
haszonravaló², nem tüzejjük el. Haszonravaló²
fa: hasznavehető, használható fa.
haszura l. hacsura
hat ~ szn Sz: Nincs ki a ~ra: hiányzik egy
kereke, nem egészen épeszű. Nincs ki a ~ra, a
hetet mek halaggya: ua.
hát 1 ~ fn 1. Háttal forog rá: hátat fordít
vkinek. Borsó²káddzik tülle a ~am: borsódzik
a háta vmitől, végigfut a hátán a hideg. 2.
〈Jelzői használatban:〉 háton elvihető: ety hád
zőÝccsíg: ilyen mennyiségű zöldség. Három ~
vesszőÝ: ilyen mennyiségű vessző. 3. 〈Felszíni
formák megnevezéseként:〉 vízből kiemelkedő,
ill. a környezeténél magasabban
fekvő, rendszerint művelésre is alkalmas