Debreceni cívis szótár - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

szétszedés 757
szilvacibere
szétszedés szítszedís fn 〈Könyvkötészetben:〉
a könyvnek ívekre történő szétszedése;
előigazítás.
szetter ~ fn Szvetter.
szetyepotyál ~ i Pazarol, vmit elkótyavetyél.
Ö: el~.
szetyepotyáz Ö: el~.
szezon Ö: bál~, bőgő~.
szifszangli sziszangli, ~ fn 〈Kárpitosoknál:〉
csípőfogó.
szigetel i Szigeteli magát: lekvár felülete
megdermed. A lekvár ~te magát, vagyis megdermett
a felülete. Ö: le~.
szignatúra Ö: ív~.
szíj szijj fn Sz: Ordít, mintha ~jat hasítanának
a hátábul: nagyon ordít. Szíjjat lehetne
hasítani a hátábul: végtelenül türelmes.
Könnyű mázs bűribül szílesz ~jat vágni/hasítani:
nem nehéz másoknak bajt okozni.
Megrágja a ~jat: nem tagadja meg az igéretét.
Ö: áll~, álom~, bocskor~, csapó~, far~,
fej~, felrántó~, feszítő~, gép~, hasló~, háti~,
hát~, homlok~, hord~, húzó~, kar~, kikötő~,
kolomp~, kötöző~, köz~, markolat~, mar~,
nyak~, orr~, összekötő~, pofa~, segéd~,
segg~, szirony~, szügyelő~, szűr~, tarkó~,
telek~, torok~, váll~.
szijács ~ fn A fatörzs külső, élő része a
kéreg alatt.
szijácskorhadás ~ fn A fa élő részének
pusztulása.
szíjártó szíjártó² fn Szíjgyártó.
szíjas szijjas mn 1. Rosszul sült, nyúlós
〈kenyér〉. 2. 〈Pl. zöldbab〉 rágós, szívós. 3. Jó
munkabírású, sovány, de izmos, egészséges
〈ember〉.
szíjaz Ö: fel~.
szíjfokos l. szíkfokos
szíjmadzag szíjmaddzag fn Sz: Szíjmadzdzag,
húzzad!: 〈tréfás biztatás veszekedésre,
civakodásra〉.
szíjvarró in Szíjvarró² ár: 〈egy árfajta〉.
szik 1 ~ fn A tojás szíkje: sárgája és az
abban levő csíra.
szik 2 Szíkje van: vkinek kipállott a szája
széle.
szik 3 Ö: vak~.
szikes ~ mn Kipállott szájú.
szikfokos ~, szíjfokos mn Szikes. Akkor
ment egy másik, az nagyon szíjfokos vó²t, az
ment a Fekete-ríti tinó²tanyának.
szikkad ~ i Sz: Szikkagy meg!: 〈átok〉.
Száraggy, szikkaggy, lappaggy, dagagggy!
Oda ragaggy, ahun mos vagy!: 〈átok〉. Ö:
fel~, le~.
szikkajtódeszka szikkajtó²deszka fn 〈Fazekasok
nyelvében:〉 az edények szárítására
alkalmas többrétegű polc, amely lehet helyhez
kötött, de elmozdítható is.
szikkaszt Ö: le~.
szikra ~ fn Szikrát lök: szikrát vet, szikrázik.
A kova It lökött, oszt ugyi a tapló²
begyullatt.
szikű Ö: két~.
szikvizes ~ fn Szódavizet készítő és szállító
fuvaros. Meghozták a ~ek a palackokat.
szilaj ~ mn 1. Gyors. Szilajon fut: gyorsan
fut. 2. Télen-nyáron kinn a szabadban lévő
〈gulya, ménes〉. Ö: fél~.
szilajmarha ~ fn Télen-nyáron szabadban
lévő marha.
szilajménes szilajmínes fn Egész évben a
szabadban tartott ménes. A szilajmínes vagy -
marha, ha jött a viharos időÝ, előÝre futott,
ha álló² vó²t, farral ált neki, úgy a marha,
mint a lú.
szilánkol ~ i Fát hasogat, gyújtóst készít.
A kizsbaltával a tuskó²n ~tunk.
szilánkoló in Szilánkoló² fejsze: kis méretű
fejsze, amellyel vékonyra hasgatják a fát.
szilke ~ fn Széles szájú, öblös, ételhordásra
használt, kisebb cserép- v. porcelánedény.
Vó²t ety, két, három, sőÝt nígy embernek
való² ~, aszerint, hogy mennyi ítel
férd bele. Nígy emberig ment a ~ natyságba.
Ö: cserép~, koma~.
szilva fn Sz: TeremtőÝ, szent ~! Be sok
Isten van a fán!: 〈tréfás felkiáltás〉. Ö: aprószemű-~,
bódi~, duránci~, egyiptomi~, érvejó~,
fosos~, fosó~, füge~, herceg~, hulló~,
kék~, korai~, lószem~, lószemű~, magvaváló~,
muskotály~, nemtudom~, veres~.
szilvacibere ~ fn Szilvából készített leves.