LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

Szaadjá azért írta a Vélemények és hittételek könyvét, hogy eloszlassa
kortársai kételyeit, akik hittételeiket pusztán a vallásos tekintélyre alapozták,
s olyan embereket neveljen, akik hitelveiket a józan ész érveivel is
meg tudják erősíteni.
Ábrahám ibn Ezra a Talmudból kölcsönzött kifejezéssel tökéletesen
jellemzi Szaadját „egyetemes kezdeményezőként”. Az érett korában Bagdadba
került egyiptomi nyelvész, szövegmagyarázó, szentírásfordító, teológus
és hitvitázó mindezen területeken úttörő munkát végzett, ösvényt
nyitott számos tudósnemzedék előtt, amelyek kutatásait csak elmélyíteni,
tágítani, tökéletesíteni tudták, de egyetemesség dolgában nem érték utol.
Szaadjá mint vallásbölcsész
Elsőként írt zsidó részről „filozófiatörténetet”, amely valójában az őt
megelőző monoteizmussal ellentétes tanításokat és azok cáfolatát tartalmazza.
Módszere erősen emlékeztet Arisztotelész megoldására, aki a
Metafizika elején hasonlóképpen felsorolja és bemutatja az őt megelőző
tanításokat, s azok cáfolatát (Alfa könyv, 3–6. fejezet, 983b – 988a17-ig)
is kifejti.
Szaadjá gondolatai nagy sikert arattak a későbbi teológusok körében,
és gyakran találkozunk velük. Az értelem és a kinyilatkoztatás összhangja
először is az Örökkévaló problémája kapcsán igazolódik. Az egyetlen
Istennek, a világ teremtőjének létezése nem kevésbé racionális bizonyosság,
mint egy kinyilatkoztatott tény. Bizonyítása során Szaadjá a kalám
megszokott eljárásához folyamodik: azzal kezdi, hogy kimutatja, a világnak
szükségképpen van kezdete az időben, következésképpen Teremtőt
tételez fel.
A világ nem-örökkévaló voltára négy bizonyítékot hoz:
1. Minthogy a világ térben véges, a benne lakozó erő ugyancsak véges.
Véges erő nem tarthatná fenn a világot meghatározatlanul sokáig, lehetetlen
tehát, hogy örökké létezzék.
halákhikus kérdést, fontos döntéseket hozott válaszképpen a szórványzsidóság közösségeinek
kérdéseire, és talmudi kommentárokat készített. Számos művet írt a naptárról, illetve a szentírási
és rabbinikus kronológiáról; kidolgozott egy racionális teológiát, amelyre később sok középkori
zsidó gondolkodó hivatkozott, végezetül pedig vitázott és harcolt a rabbinikus judaizmus valamennyi
ellenségével.” Sirat, Colette: A zsidó filozófia a középkorban. Logos Kiadó, 1999. 28.
Encyclopaedia Judaica, Jerusalem, 1972. Vol. 13. 431.
Lásd A hittételek és vélemények Első értekezésének harmadik fejezetét. (pl. az ősanyag
örökkévalósága, az egek alkották meg a testeket, a „véletlen egybeesés” elmélete, az örökkévalóság
kérdése, a „makacsul ellenállók” (szofisták) elmélete, a „tartózkodás” (szkeptikusok) elmélete,
akik ostobának tettetik magukat stb.. Szádja, gáon: Hittételek és vélemények könyve. Goldziher
Intézet − L’Harmattan Kiadó, 2005. 54-76.
„…hadd hívjuk segítségül azokat is, akik már előttünk a létezők vizsgálatába fogtak és az
igazságról filozofáltak.” Aristoteles: Metaphysica. Logos Kiadó, 1992. 983b.
10