LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
eszélek férfival, sok férfi olyan taszító nekem. Én olyan … voltam lánykoromban<br />
is. Szórakozni nem szerettem. Otthoni típusú voltam. Csak a férjemmel<br />
szeretek beszélni most is.<br />
Én úgy neveltem a gyerekeket, <strong>mi</strong>nt engemet anyu. Nem hisztiztek, hál’ Istennek,<br />
rend volt. Keményebb voltam, <strong>mi</strong>nt az apjuk. Ha vala<strong>mi</strong>t nem csináltak<br />
normálisan, én ütöttem, és akkor futottak az apjukhoz, hogy védje meg őket.<br />
Nálam a gyerekek szabadon voltak, mászkáltak a faluba. Nem voltam az az<br />
anyai aggódó. Tudtam hová mennek, csak mondtam nekik, hogy na, ekkor<br />
meg akkor gyertek haza. Egy gyereknek meg kell adni a szabadságot, hogy<br />
legyen neki élménye, <strong>mi</strong>nt nekem volt.” (V. M.)<br />
Folytonosság-változás a szülői szerepben<br />
„Nem kallódtunk el, nem engedtek úgy csavarogni <strong>mi</strong>nket régen, hogy na most<br />
te mehettél szomszédozni, nincs otthon a szülő. Kiadták, hogy nem mehettem<br />
el hazulról, nem mehettem el az udvarba, akkor nekünk azt be köllött tartani<br />
azt a szabályt. Egyszer azért megvert az apám, mert a<strong>mi</strong>kor udvarolt a jövendő<br />
férjem, apja rajtakapott, a<strong>mi</strong>kor elmentünk moziba. (15 éves volt. Apja<br />
nem akarta engedni a kapcsolatot, még fiatalnak tartotta, és… szerinte az is<br />
benne volt, hogy az apja talán érezte, hogy nem lesz jó ez a kapcsolat.)<br />
Hát az az igazság, hogy nekünk sose volt feladatunk. Apu az <strong>mi</strong>ndig dolgozott,<br />
anyu az otthon volt velünk. Olyan volt, hogy voltam 15 éves, dolgoztam<br />
– anyám keltett, mosott, ő ágyazott be. Szóval, sem<strong>mi</strong> kötelezettséggel indultunk<br />
az életbe.<br />
A<strong>mi</strong>re emlékszem, általában <strong>mi</strong>ndig a szüleim döntöttek. A<strong>mi</strong>ben egyszer<br />
megkérdeztek bennünket, soha nem felejtem el, az csak a volt, hogy »Ugye,<br />
gyerekek, örülnétek, ha behúzatnánk a villanyt? Lehetne tévétek.« Ez az<br />
egy…, sem<strong>mi</strong> más!<br />
Apám csak parancsokat osztogatott, most el köll menni szántani, most<br />
krumplit kapálni… Apám csak a munkát osztogatta. Köllött dolgozni, kevés<br />
volt nekik az a megélhetőség. Mi besegítettünk. Én már 14 évesen az erdészetre<br />
jártam dolgozni. És úgy képzeld el, az ágyneműktől kezdve, a merőkanált,<br />
én vettem meg, a kávéfőzőt anyámnak. Az ilyen dolgokat a ház körül. És nem<br />
magamnak <strong>mi</strong>ndjárt ruhát vettem! Mivel nyolcan voltunk testvérek, arra törekedtem,<br />
hát Istenem, a<strong>mi</strong>re jobban szükség van.<br />
Én úgy érzem, hogy a gyerekekhez én vagyok jó, aki megbeszéli a dolgokat, ő (a<br />
férj) meg úgy próbált elidegeníteni a gyerekektől, hogy nem hagyott időt beszélgetni!<br />
A<strong>mi</strong>kor kicsik voltak, főzni, mosni takarítani kellett nekik, a<strong>mi</strong>kor elérték<br />
azt az időt, »Na most kislányom, teneked menstruációd van, te nem fekhetsz le<br />
fiúval, mert ha megtörténik, ne engedd magad fogdozni, tapizni.« Ezek <strong>mi</strong>nd<br />
így a felvilágosítást megkapták tőlem, meg ugyanúgy <strong>mi</strong> is szülőktül. (Mikor<br />
9 éves koromban megjött a menzeszem, akkor apám volt ott, ő okosított föl,<br />
ő szólt anyunak.) De viszont azt már nem hagyta (a férje), hogy a<strong>mi</strong>kor már<br />
nagyobbak voltak, akkor elvihessem: egy mozi, egy kirándulás. Ezeket <strong>mi</strong>nd<br />
65
Change language