LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A veszélyfogalom ontológiai problematikája<br />
Intuitív megközelítés. Az autóvezető-metafora.<br />
A gazdaságirányító, akár válságkezelő, akár klímapolitikus, bár<strong>mi</strong>lyen hatal<strong>mi</strong><br />
szinten áll is, csakúgy, <strong>mi</strong>nt az autóvezető, állandóan veszélyhelyzetekről<br />
szóló üzeneteket kap. Az üzeneteket nemcsak a műszerfalon látható<br />
adatok – paraméterek – jelentik, hanem saját érzetei, érzékszervi benyomásai,<br />
a motor, a kipufogó, a közlekedési zajtól az ülepével érzett erőhatásokig,<br />
akár a rádión, vagy GPS-en kapott aktuális útvonal-tájékoztatóig.<br />
Csakhogy: van egy alapvető különbség a veszélyről szóló információk<br />
és maga a veszély között. <br />
Az autóban<br />
■ a hőmérő hőmérsékletet mér, és a hőmérsékletnek van egzakt elmélete<br />
(a termodina<strong>mi</strong>ka),<br />
■ a sebességmérő sebességet mér, és a sebességnek van egzakt elmélete<br />
(a mechanika), és így tovább, az autó márkájától függően a legkülönfélébb<br />
választékban.<br />
Az autóban azonban nincsen „veszélymérő”. Egyszerűen azért, mert a veszélynek<br />
nincsen egzakt elmélete. Ha lenne, nem lenne létfontosságú a ter<strong>mi</strong>nológiai<br />
zűrzavar a veszélyfogalom körül. A veszélyt az autós soha nem<br />
objektív információként érzékeli, hanem <strong>mi</strong>ndig saját szubjektív interpretációja<br />
révén. Ennél fogva a veszély számára ismeretelméletileg szubjektív<br />
benyomás lesz. [Searle] ter<strong>mi</strong>nológiájában elsőszemélyű (magán- vagy saját)<br />
ontológiai entitás. A veszélyt úgy éli meg, <strong>mi</strong>nt saját fájdalmát, félelmét<br />
(fóbiáit és kényszereit), (netán) örömét, konfliktusát, kudarcát stb.<br />
Az autós ismeri (elvárható tőle, hogy ismerje) a hőmérséklet (értékének<br />
a) jelentését (legalábbis abban az értéktartományban, amelyben a műszer<br />
mutatja). Hasonló a helyzet <strong>mi</strong>nden olyan paraméterrel, amelynek<br />
van egzakt elmélete, és amely elmélet alapján megtervezték a műszert. Ha<br />
a hőmérő, vagy a kilométeróra, vagy valamelyik fizikai mennyiség mérőeszköze<br />
elromlik, vagy extrém értéket mutat, annak megítélésére nincsen<br />
fizikai (sem termodina<strong>mi</strong>kai, sem mechanikai, stb.) elmélet. Ha a<br />
műszerek rendeltetésszerűen (tehát „jól”) működnek is, a veszélyt magát<br />
(ha tetszik a veszélyt <strong>mi</strong>nt olyant) nem mutatják. Ilyenkor az autós magára<br />
marad. Racionális lényből a forgal<strong>mi</strong> helyzettől függően ösztönlénnyé<br />
<br />
Hasonló ez ahhoz, ahogyan sok <strong>mi</strong>ndent lehet tudni például az Egyesült Államok következő<br />
elnökéről, egyet azonban elvileg nem lehet tudni: a kilétét.<br />
<br />
[Searle], 50. old.<br />
<br />
A<strong>mi</strong>kor fizikai elméletről beszélek, [Tisza] dolgozatára gondolok.<br />
86
Change language