LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

szlovákok oldalára állni hazaárulást jelentett. Remetében azonban Nandrásky
szavaival a „keresztény univerzalizmus élt,… Nem vette figyelembe
az állam határait,…” 17 Remete tehát bibliai indíttatású, európai szintű
gondolkodóként döntött. A másik, visszautasítás mellett szóló érv a Remete-banda
fiataljaira vonatkozik. A Remete-ifjak fegyvereket gyűjtöttek,
aknát szedtek a városka folyója, a Jordán fölött vezető híd alól. A németek
pedig partizánokra gyanakodva nyomoztak utánuk. Remete tehát valóban
kockára tette tanítványai életét. Másrészről viszont azt is tudjuk, és
ebben nincs a két szerző között vita, hogy Remete legfontosabb feladata a
levente ifjúság megmentésében állt. Figyelve a pillanatot, amikor be akarják
vonultatni 18 év fölötti tanítványait, azonnal cselekedett. A mentő akció
véghez vitelére azonban, mint tudjuk, nem maradt ideje.
A harmadik érv a bibliai szó és a tett viszonyának kérdését érinti. Melyik
ponton kellett volna Remetének fékeznie? Mikor kellett volna visszatérnie
a verbalitás síkjára hitoktatóként?
Megvizsgálva a Remete Lászlóra vonatkozó eddig feltáratlan dokumentumokat,
életművének központi gondolataként a hitvallás és a tett,
a prédikált szó és a cselekedet elválaszthatatlanságának elvét láthatjuk.
1928-ban, 18 éves korában Einzig László néven írt „A mai zsidóság és
Krisztus” című teológiai dolgozatában így ír: „Cselekedeteidről mindig
rá lehet ismerni vallásodra?” 18 1935-ben írt „Sors és istenhit” című, Heim
Károly életművéről szóló dolgozatában pedig az Isten-keresés, az Istenre
irányultság mellett érvel:
„A világnézetek kora lejárt. […] Csak ha az a bizonyosság él bennem, hogy
felsőbb rendelkezésre cselekszem, akkor tudok elszántan a végsőkig küzdeni
kudarcok és csalódások ellenére is.” 19
Remete, meggyőződve a felsőbb rendelkezésről, egész életén át konkrét
feladatokra összpontosított. Következésképpen, ha hű akart maradni elveihez,
nem táncolhatott vissza sem önmaga előtt, sem tanítványai előtt,
amikor felkérték, kapcsolódjék be a partizánmozgalomba. Abban a reményben
vállalta döntését, hogy megmentheti tanítványait a front elől,
miközben felderítőként együttműködik a szlovák partizánokkal.
A németek 1944. december 20-án jöttek érte. Luther-kabátjából az
utolsó pillanatban kicsempészte bandája tagjainak névsorát, megóva őket
a partizánoknak kijáró bosszútól.
17
Nandrásky, Mag, 51.
18
Einzig László: A mai zsidóság és Krisztus. Evangélikus Országos Levéltár: Soproni Evangélikus
Hittudományi Kar Levéltára, Theologus Ifjúsági Kör iratai, 88: Pályaművek, balekvizsgák
1924–1945.
19
Remete László: Sors és istenhit (Heim Károly életmunkája). In: Keresztyén Igazság
2(1935) 112-116, 113, 115.
135