LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
1946 és 1948 között fokozatosan elnéptelenedtek, elhaltak vagy testületileg<br />
belépek a központi szakszervezetbe.<br />
Ez a folyamat <strong>mi</strong>ndenesetre a történések fonákját is mutatja. Az intézménytípusonként,<br />
iskolafenntartónként vagy éppen szakterületenként<br />
szerveződött egyletek és egyesületek, illetve ezek szövetségei a magyar pedagógustársadalom<br />
jól tagolt, bár valójában egyoldalú szakmai és kevéssé<br />
hatékony érdekképviseleti, érdekvédel<strong>mi</strong> szervezetei voltak, amelyek<br />
– <strong>mi</strong>nden korábbi manipulatív szándék és korlátozott szerepkörük ellenére<br />
is – a pedagógustársadalom egyes rétegeinek civil szerveződését jelentették,<br />
önkéntes és demokratikus intézményeit és fórumait alkották, az<br />
autonó<strong>mi</strong>a és a szuverenitás letéteményesei voltak. Szakmai szempontból<br />
különösen nagy tekintélyük és befolyásuk volt e társulatok és egyesületek<br />
folyóiratainak. E sokszínű, gazdag egyesületi élet elsorvadása, asszi<strong>mi</strong>lálódása<br />
– a kezdeti spontán, később már központilag vezérelt folyamat keretében<br />
– jól illeszkedett a <strong>mi</strong>ndenféle másságnak, az iskolarendszer pluralizmusának<br />
és az alternativitásnak a felszámolására és a központosított,<br />
monolitikus és egyenirányítható szervezetek és intézmények kialakítására<br />
törekvő új művelődéspolitika irányvonalába.<br />
Az „új kor” nyitányát végül „a nem álla<strong>mi</strong> iskolák fenntartásának az<br />
állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak álla<strong>mi</strong><br />
tulajdonba vétele és személyzetének álla<strong>mi</strong> szolgálatba való átvétele tárgyában”<br />
rendelkező 1948. évi XXXIII. törvénycikk jelentette. A nevelési-oktatási<br />
intézmények államosítása látszólag folytatása és beteljesítése<br />
volt azoknak a korábbi – bár kétségtelenül ellentétes politikai tartalmú<br />
– törekvéseknek, amelyek a modern polgári és nemzeti közoktatási rendszer<br />
megteremtésének első, 1848-as kísérletétől kezdődően végigkísérték<br />
fejlődését. Valójában azonban az etatizmus antiliberális és antidemokratikus<br />
hagyományai teljesedtek ki, egy totális politikai rendszer hatalomátvételének<br />
sajátos, oktatásügyi előjátékaként. Az iskolák államosításának<br />
előzményei és kísérőjelenségei – az osztályharc éleződésének sztálini jelszavától<br />
motiváltan – a hagyományok és az alternatívák felszámolásának<br />
a következő években megvalósuló programját vetítették előre.<br />
A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete már az 1946. február<br />
24-én megtartott első s különösen az 1947. december 21-én rendezett<br />
második országos küldöttközgyűlését követően egyre nyilvánvalóbban<br />
ennek a művelődéspolitikának a szolgálóleányává szegődött. Az 1945/46-<br />
os időszak sikertelen bérharcait követően <strong>mi</strong>ndinkább a pártpolitika<br />
transz<strong>mi</strong>ssziójának feladatait: a pedagógusok átképzését, „tudatformálást”,<br />
a politikai jellegű iskolai és iskolán kívüli akciók szervezését és az<br />
„élenjáró szovjet pedagógia” eredményeinek közvetítését vállalta magára.<br />
Funkcionáriusai és aktivistái kulcsszerepet kaptak az államosítás puccsszerű<br />
előkészítésében és végrehajtásában.<br />
163
Change language