LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

fő, az autoritás legfőbb megjelenítője, ahol a gyerek helyes viselkedését és
szabadidejét megfogalmazott elvárások és korlátok jelölik ki, ahol a rend, a
kötelezettségek teljesítése, a tisztesség és az alkalmazkodás nagyon fontos
értékek. A felsoroltak közül a szocializációban leggyakrabban a korábban
ismeretlen nevelési „elvek”, a határok kijelölése, a szigor, a viselkedést befolyásoló
hagyományos kontroll mechanizmusok fordultak elő.
„Nagyon sok engedékenység volt, nem voltunk mi olyan szigorúan fogva, oda mehettem,
ahova akartam. Később, ha egy fiúval beszélgettem, akkor megbüntettek,
na, meg is vertek, volt olyan. Ez már 16 éves koromban volt. Dicsértek? Hát azért,
hogy nem keveredtem rossz társaságba, hülyeségeket nem csináltam. Én nem vagyok
olyan engedékeny, mint a szüleim. Szigorúbb voltam. Mert ő (anyja) aztán
nem tiltott semmit. Már tapasztaltam az életet, hogy milyen. Kell szigorúnak lenni,
sőt. Hát például, ha szigorúbban odaálltak volna elém, hogy tanuljak, akkor talán
nem itt tartanánk (hét osztályt végzett).” (K. E.)
De a „hagyományos család” sem tiszta formában lépett a korábbi család
helyébe, az egyes családok hagyományai, a tradicionális és a nem tradicionális
modern családi élet elemei egymásba fonódva, hibridizálódva alkotják
az általunk megismert cigány családok többségének a szocializációs
rendszerét.
„Amit megszereztek (a szülők), azt vigyázni köllött. Egy tányér, ha összetört,
az már baj volt. Annyi volt az egy kötelezettség, hogy iskolába muszáj volt eljárni,
később pedig dolgozni. Hazamentünk a munkából, a fizetést letettük az
asztalra, és akkor megmondtuk, hogy mit akarunk venni magunknak. Anyu
jött velünk, mindegy volt, hogy én akkoriban kerestem 8000 forintot, és én 10
000-ért akartam vásárolni, én 10 000-ért vásárolhattam. Büntetést talán sohase
kaptam. Azért dicsértek, ha szépen felöltöztünk, hogy szépek vagyunk.
Kötelezettségünk nem volt… Abba az időbe, mi romák ilyen kötelékek nélkül
nőttünk fel, de valahogy tudtuk mindig, hogy mit kell csinálnunk. Azt meg
kellett mondani, hogy hol leszünk.
(A gyerekeit máshogyan nevelte) Nekem munkahelyem volt, meg kellett tanítani
őket (a gyerekeket) az önállóságra. Egyedül öltöztek, egyedül indultak az iskolába,
renddel (mosogatás, takarítás) vártak itthon. Mikor már tudtak, meg is kellett
főzniük. Én többet vártam el tőlük. Gyereknevelésbe voltak problémák, mert ha
én meg akartam kicsit egyengetni őket, akkor ő (a férje) nem engedte. Soha nem
szabadott megütni őket. De szépen felnőttek. Tudják a kötelezettségeiket az mellett,
amit elvártam tőlük.” (K. I.)
Az eddigi példák azt sugallják, hogy az általunk megfigyelt nagyszülőiszülői
gyerekkori családok mindegyikében, ha szegényen is, de szabadon
folyt az élet, és ezt váltotta fel valamelyik új forma. Ez azonban, ahogyan
arról a következő idézet is tanúskodik, koránt sincs így.
61