LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

minimumra”, aminek hallatára egy gyakorló pedagógust kirázhatja a hideg.
Nem kell feltétlenül egy kistelepülés iskolájára gondolnia, és összehasonlítania
az ott folyó munkát egy nagyvárosi „elit” iskoláéval! Hiszen
erre gondoltak a jogszabály alkotói is: a minimumot a háttértényezők figyelembevételével
húzzák meg. Ennek ellenére nem egy kollégámat hallottam
elítélően nyilatkozni, mondván, hogy „a hozzáadott értéket bezzeg
nem mutatják ki ezekkel a mérésekkel”.
Nos, ezzel a véleménnyel nem értek egyet. Az erre rászoruló iskola
pedagógusainak olyan felkészült szakemberrel kell tudni együtt dolgozni,
aki tisztában van a szövegértéshez szükséges képességek mibenlétével,
alapos ismerője a zavarai hátterében meghúzódó problémáknak, és képes
a fejlesztési lehetőségek feltérképezésére. Meggyőződésem, hogy a fejlesztőpedagógus
van legjobban felvértezve erre a munkára.
Dolgozatomban ezt az állításomat szeretném bővebben kifejteni, bizonyítani.
Fejlesztőpedagógusként szakközépiskolában dolgozom, így az
országos mérés szempontjainak elemzése után a szövegértés fejlesztését
tanulás-módszertani aspektusból közelítem meg, szem előtt tartva a vonatkozó
szakirodalmak megközelítését is, amely többnyire a (pragmatikai,
szemantikai és szintaktikai) szövegjellemzők valamelyikére irányul.
2. Az országos mérés szempontjai
2.1. Mit értünk/értsünk szövegértésen?
Gyakorló pedagógusok a különböző oktatási, illetve az oktatás tárgyával
kapcsolatos dokumentumokban (tantervekben, tankönyvek módszertani
útmutatóiban) többnyire ily módon találkoznak ezzel a fogalommal: „olvasás-szövegértés”.
(Jobb esetben a kötőjel helyett vessző választja el a két
szót.) Természetesen nem áll szándékomban tagadni az összefüggést, sem
azt, hogy együttes szerepeltetésük adott esetben indokolt. Automatikus, állandó
összetételük azonban korántsem az, és inkább a két dolog egybemosását,
azonosítását jelzi. Tükrözi azt a hagyományos, rutinszerű gyakorlatot,
amely a szövegértést az olvasástanulás keretei közé szorítja, következésképpen
a szövegértés fejlesztésének feladatát a tanítóhoz (magyartanárhoz)
utasítja. Kirívó példája ennek a szaktanárok gyakran tapasztalható számon
kérő attitűdje a – szerintük egyedül illetékes – kollégájukkal szemben.
Ebben egészen bizonyosan változást fog eredményezni a „kompetenciaalapú
oktatás” szlogenje, illetve ami mögötte van: megváltoztak az
oktatás céljai, feladatai, és más dimenzióba került a tanuló mint egyéni
képességekkel bíró személyiség, de a pedagógus is, akire komoly szerepváltás
vár.
Tehát mi is az a szövegértés? Mitől „kompetencia”? És mi a valódi kapcsolata
az olvasással?
28