LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
iskolai kereslet és kínálat helyi megjelenésének – az egyetlen nagyobb<br />
pozitív elhajlást itt is éppen a kelet-szlovák régió mutatja –, addig a<br />
papi népesség regionális képlete már sokkal nagyobb kilengéseket rejt<br />
magában. Ezek között kiemelkedik a nyugati és középső régió (benne<br />
Pest-Pilis-Solt vármegye, s ahogy fentebb láttuk, Budapest) markáns<br />
alul-képviseltettsége – a Duna–Tisza közén a papság aránya a népességi<br />
arány felét sem éri el –, ezzel szemben Kelet-Szlovákia, de főképp Erdély<br />
rendkívüli ‘klerikális sűrítettsége’. Márpedig a két utóbbi régió az ország<br />
felekezetileg legmegosztottabb területe volt. Itt a nyugati kereszténység<br />
sokféleségéhez (római katolikusok, evangélikusok, reformátusok, unitáriusok)<br />
sajátosan kapcsolódtak a keleti típusú ortodox zsidó közösségek<br />
(haszidok, rabbinikus ortodoxok, ‘status quo ante’ hitközségek) és a<br />
keleti keresztények szintén egymástól elkülönülő s gyakran egymással<br />
szembenálló egyházai (az ‘uniátus’ görög katolikusok és a pravoszlávok).<br />
Talán <strong>mi</strong>ndennek az etnikai különállást is jórészt leképező felekezeti változatosságnak<br />
az eredményeként alakult ki a papi csoportok különleges<br />
erdélyi túlképviseltettsége a helyi értel<strong>mi</strong>ségben, hiszen a vallási másság<br />
fenntartási igényéből egyfajta felekezeti konkurrenciahelyzet adódott,<br />
mely különösen az azonos nemzetiségi csoportokból rekrutálódó egyházak<br />
között – ilyenek leginkább a nyugati keresztények voltak – élezte<br />
ki a lelkekért való versengés szellemét és gyakorlatát (‘elkeresztelések’,<br />
vegyesházasságok tiltása stb.). Mindez nagyszámú és elkötelezett papi<br />
személyzetet kívánt, a<strong>mi</strong> megmagyarázza a papság erdélyi viszonylagos<br />
túltengését a szakértel<strong>mi</strong>ségben.<br />
Végül globális jelzés gyanánt a fizetőképes elitcsoportok helyi súlyára<br />
nézve lehet értékelni a női házicselédség regionális elhelyezkedését. (1.<br />
táblázat, 6. sor.) Budapest több <strong>mi</strong>nt háromszoros túlképviseltettsége (a<br />
kereső lalossághoz képest) itt is megnyilvánul, de ez az arány tulajdonképpen<br />
mérsékeltnek tekinthető a legtöbb nagyobb értel<strong>mi</strong>ségi és ‘önálló’<br />
foglalkozású csoportok számarányához képest, melyek a cselédség potenciális<br />
foglalkoztatói lehettek. A régiók viszonylatában az eltérések itt is<br />
csekélyek, bár feltűnő, hogy az ország délkeleti fertálya mellett (Erdély<br />
és a Tisza–Maros szöge) a Dunántúl is, sőt Pest-Pilis-Solt vármegye is<br />
az erősebben cselédet ‘küldő’, sem<strong>mi</strong>nt a cselédet ‘fogadó’ régiók között<br />
szerepel, míg az északi régiók és a Duna–Tisza köze inkább ‘fogadó’ régió.<br />
Bár a cselédtartás igen fontos társadal<strong>mi</strong> státusszimbolikus jelentőséggel<br />
bírt a poszt-feudális társadalom elitrétegeiben, nem szabad elfelejteni<br />
hogy az érintett jórészt paraszti hátterű női munkaerő olyan olcsó volt,<br />
hogy a cselédtartás még a középosztályok legalsóbb rétegeiben (a kisiparosoknál<br />
és kiskereskedőknél, a háromszobásnál kisebb lakásban élő városi<br />
családoknál, vagy a tanitói kisértel<strong>mi</strong>ségben) is nem ritkán fordult<br />
elő. Egy itt nem megkísérelhető finomabb elemzésben a cselédek előfor-<br />
146
Change language