LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

E magas számok mellett, a humor esetében az életkori tengely külön már
nem értelmezhető, a közmegbecsültség esetében viszont – napjaink felé közeledve
– az olló nyílik. Míg az idősebb középiskolai tanárnők közel ugyananynyira
tartják fontosnak a közmegbecsültséget, mint általános iskolai kolléganőik,
addig az utolsó kohorsznál az általános iskolai tanárnőknek – idősebb
társaikhoz hasonlóan – háromnegyede, a középiskolai tanárnőknek viszont
csak kétharmada ítéli ezt fontosnak. Azaz: ha csekély mértékben is, de itt is a
középiskolai és általános iskolai szféra távolodásának lehetünk tanúi.
Az érték és véleményvilág összehasonlítására jó lehetőséget biztosít a
foglalkozások presztízs szerinti sorba rakása. (9. táblázat. [Lásd az előző
oldalon!])
Minthogy a foglalkozások presztízsét közismerten nagyon erős társadalmi
kódok határozzák meg, nem csoda, hogy nincs jelentős különbség
a pedagógusrétegek között abban, hogy melyik értelmiségi társukra
néznek nagyobb, és melyikre mérsékeltebb tisztelettel. A kis különbségen
belül két foglalkozás megítélése mutat nagyobb különbséget. A középiskolai
tanárok az átlagnál lényegesen (0,24 helyezéssel) előbbre sorolták a
közgazdászokat, és 0,22 helyezéssel előbbre az újságírókat. E két szakma
(a szakmához kötődő évszázados képzetek alapján) az értelmiségi társadalom
legmodernebb szektorának tekinthető, a piachoz, illetve a szabad
véleményformáláshoz köthető mivoltában a legerősebben áll szemben
egy tradicionális, hierarchikus értékrenddel. A tanítók és a középiskolai
tanárok közötti különbség is e két foglalkozás esetében a legnagyobb: a
középiskolai tanárok 0,32, illetve 0,30 pozícióval sorolják előbbre e két
foglalkozás követőit, mint a tanítók. Jóval kisebb, de még szintén nagy a
különbség az orvosok megítélésében.
A következő nagyobb különbséget a lelkészek besorolásában tapasztalhatjuk,
mégpedig úgy, hogy minél alacsonyabb egy pedagóguscsoport
végzettsége, annál előbbre sorolja a lelkészi foglalkozást. Mindez nyilván
erősen összefügg az egyes rétegek eltérő vallásosságával, illetve egyháziasságával,
az egyházakhoz való viszony pártpolitikai kód jellegével, s nyilván
azzal is, hogy a középiskolai tanárok – egyetemi végzettségűek lévén
– már önmagában képzettségük miatt is nehezebben minősíthetnék fel a
lelkészi foglalkozást. Fontos ugyanakkor, hogy az egyes csoportokon belül
éppen a lelkészi foglalkozás megítélésénél legnagyobb a szórás: minden
pedagóguscsoporton belül 2,5 feletti. A lelkészek megítélése tehát sokkal
szélsőségesebb – egyéni élethelyzet, világnézet függvénye.
Jelen érvelés szempontjából nem fontos, hogy az olvasó elfogadja-e a foglalkozások
presztízssorrendjéhez kötődő interpretációt, csak annak belátása
fontos, hogy valamiféle attitűdkülönbséget mindenképpen mutat, hogy a foglalkozások
presztízs-hierarchiája az egyes pedagógusfoglalkozások szemében
eltérő. Ha ez belátható, akkor a tény, hogy a főiskolai és egyetemi végzettségű
225