LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
nem a dolgok belső logikája vagy a vala<strong>mi</strong>lyen módon rögzített eljárásmód<br />
igazítja (ez volna ama bizonyos „tárgyi szakszerűség”, a<strong>mi</strong> a polgárias<br />
szerkezetek működési elve), hanem a történésben részt vevő személyek<br />
egymáshoz való viszonya (az „ural<strong>mi</strong> szakszerűség”, avagy a patrónus–kliens<br />
viszony, a<strong>mi</strong> a feudális szerkezet működési elve). Kissé laza<br />
megfogalmazásban: „nem az a lényeg, hogy <strong>mi</strong>t mond, hanem az, hogy<br />
ki mondja”.<br />
A perszonális vezéreltség továbbá – és ez a következő fontos elem – elvezet<br />
a jogrend relativizálásához. Ha a perszonálisan vezérelt viszonyok<br />
a do<strong>mi</strong>nánsak, akkor nem kell igazán komolyan venni azt a joganyagot,<br />
a<strong>mi</strong> ezen a viszonyrenden kívül van. Aki önmaga sorsának alakulását<br />
alapvetően egy másik ember jóindulatától függőnek látja, nyilván ezt a<br />
jóindulatot igyekszik megnyerni-megőrizni, és kevésbé tartja fontosnak<br />
más, e viszonyon kívüli erők rosszallásának elkerülését. (Ha van egy jó<br />
emberem a rendőrségen, hajthatok gyorsan, majd kimos a haver. Ha elég<br />
jó viszonyban vagyok pártom vezérével, megtehetem, hogy jogerős bírói<br />
ítélet ellenére nem bontatok szobrot, nem forog veszélyben polgármesteri<br />
székem.) A „kisember” azt látja, hogy a „nagyok” nyilvánvaló disznóságba<br />
sem buknak bele, valahogyan megvédik egymást, természetes módon<br />
fogja úgy gondolni, hogy ő meg lecsal az adóból, amennyit lehet, mehet<br />
nyugodtan biciklivel a járdán. A perszonálisan vezérelt viszonyok sui generis<br />
informalitása – formalizálhatatlansága – törvényszerűen vezet el a<br />
más elvű viszonyok informalitásához, megformálatlanságához.<br />
A magyar társadalom egy további, eléggé sajátos utófeudális jellegű<br />
eleme vala<strong>mi</strong> „arisztokratikus etnocentrizmus”. Mi légyen ez? Azt gondolom,<br />
az igen hosszú életű (önmagát sokak szerint bőven túlélt) magyar<br />
feudális szerkezetben erőteljesen jelen volt a „magyar nemesi öntudat”. S<br />
ebben egyképpen fontosnak látom, hogy magyar és hogy nemesi. Évszázadokra<br />
visszanyúló – jellegzetesen feudális – ideológia szerint a nemesség<br />
a „nemzetalkotó elem”. Erre, talán leginkább már a Habsburgokkal<br />
való szembenállás időszakában, rárakódott, hogy a magyar nemesség<br />
a magyar nemzetalkotó elem. A polgárosodás azonban, bármennyire is<br />
tördelt-töredékes volt, de, mondottuk, azért lerombolt korábbi szerkezetiségeket<br />
(tudati alakzatokat is). A jobbágyfelszabadítás, majd az ipari<br />
munkásság, egyéb polgári egzisztenciák nagyszámú megjelenése lehetetlenné<br />
tette, hogy egy társadal<strong>mi</strong> csoport (nemesség) más magyar társadal<strong>mi</strong><br />
csoportokat kizárjon a „nemzettest”-ből. Létrejön egy furcsa fogalom-összecsúsztatás:<br />
az értéket, társadal<strong>mi</strong> kiválóságot, fennebbvalóságot<br />
tartalmazó „nemesember” jelentéstartományát <strong>mi</strong>ntegy belecsúsztatják,<br />
beleolvasztják a „magyarember” jelentéstartományába. Akinek így (lévén<br />
nemes) előjogai vannak a vele kapcsolatban álló nem magyarokkal (lévén<br />
ők nem-nemesek) szemben. Az előjogok vindikálása, a társadal<strong>mi</strong> fenn-<br />
20
Change language