LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

Önmagában véve tekinthetnénk üres filologizálásnak is, most azonban
inkább a lényeg tükre, hogy a Kisléta utáni, 10-i nyilatkozatában az Elnök
úr nem az „együtt érzek” vagy „érzünk”, hanem az „együtt kell éreznünk”
szörnyűséges és távolságtartó kifejezést használta, és hasonlóképpen árulkodó
volt az a máskülönben szép gondolat is a szájából, hogy „ez a gyilkosságsorozat
[…] nem cigányügy. Ott tartunk, hogy ez egyrészt Magyarország
egész stabilitását érinti, másrészt pedig becsületbeli ügy”. Vagyis, állnak
össze bennünk koherens mondanivalóvá az Elnök úr szavai: a cigányok
sorsa nem önmagában véve, alanyi minőségben, rájuk, emberekre tekintettel
érdekes elsősorban (mellesleg ugyanezt mondja tanítómestere, Póczik
Szilveszter is: „A többségi társadalomnak demográfiai, munkaerő-piaci
okból szüksége van a cigányságban rejlő tartalékokra, [és] felzárkóztatásuk
nélkül nem leszünk képesek rendezett, modern, hatékony és versenyképes
európai országgá válni” 27 ), hanem „miattunk”, a „mi” (kik is ezek, Elnök
úr?) érdekeinkre tekintettel, akik számára az ügy immár az egyre kellemetlenebb
megítélés veszélyével fenyeget, és akik esetleg elveszíthetik – no nem
a cigányaikat! (akik jó esetben, ugye, mehetnének pl. Madagaszkár II.-be!),
hanem – a művelt világ előtti becsületüket.
Az Államelnök úr magatartásának lényegi problémája mindezzel együtt
sem elsősorban morális, hanem alkati kérdés: az Elnök úr gyáva! Fél az
őt hatalomba taszigálók kegyének az elvesztésétől. Fél az egykor szégyen
által is megkaparintani vágyott státus bódulatát nélkülözni kénytelen önmagától.
Fél az ország lakosainak a szemébe nézni, hiszen igaz lelke szerint
a tízmillió állampolgárnak csak talán ha a felét szolgálja. (Tanulságos
végigkövetni a 10-i sajtótájékoztatójának képeit, amelyeken jól látható,
hogy a legmélyebb és tehát legkényesebbnek is tekinthető szavai kimondásakor
erős zavar és dadogási roham lesz úrrá rajta.) És fél mindenekelőtt
betölteni azt a szerepet, amelyet az ország legsajátlagosabb érdekei
megkívánnak tőle.
Postepilógus
A Köztársasági Elnök úr államfői működésének szempontjait tekintve a
jelen írás a maga lényegi mondanivalóját illetően sajnos már Lukács Péter
tavalyi (60.) születésnapján is elkészülhetett volna, 28 és ugyanúgy megje-
*
27
Póczik Szilveszter: Egyenes beszéd kell! – Vita a magyarországi politikáról. In: Magyar
Nemzet, 2009. március 2.
28
Példaként elég itt utalni a Magyar Gárda nevezetű fasisztoid terrorszervezetnek a köztársasági
elnök ablaka alatt tartott (és fentebb külön is említett) tagtoborzójára 2007. augusztus 25-
183