LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

pedagógus esetét hozva fel bizonyítéknak. 17 A tanár 1950 óta lakott a
Ságvári út 218. sz. alatti lakásban. Azonban Tatabányán néhányan kitalálták,
hogy a várost újabb kultúrintézménnyel akarják bővíteni, és a
kartársat ki akarták telepíteni a lakásból. Közben kiderült, hogy a lakásból
korcsmát akartak csinálni. Hosszas utánjárás következtében az illető
benn maradt a lakásában. Ugyancsak a 218. sz. alatti lakás esetében történt
meg, hogy az igazgató – én – a pedagógus szakszervezettel karöltve
meggyőzte Molnár kartársat, hogy kétszobás lakásából egy szobát adjon
át kulturális intézménynek. „Az egy szobát el is falazták, azonban ez
igen sokáig üres volt, míg végre egyszer valaki beköltözött a lakásba, aki
ráadásul nem is pedagógus volt, és nem is viselkedik megfelelően, mert
például Molnár kartárs számlájára a villanyt igen sokat égeti, és ezzel a
villanyszámláját felsrófolja.”
De sérelmezte az igazgató a kolléganőjének kálváriáját is. „Nagy
Margit pedagógus 1946 óta ugyanabban a családi házban lakott. A lakást
1952-ben Szűcs elvtárs a Szállító és Szolgáltató Vállalat dolgozója
kiszemelte magának, „és hogy-hogy nem, a lakáshivatalból a nevezett
elvtársnő kapott egy levelet, mely szerint a lakást el kell hagynia. Súlyosbította
az esetet, hogy a vizsgák idején történt az eset, az elvtársnő
kétségbeesetten szaladgált egyik szervtől a másikhoz, hogy lakásproblémáját
megoldja, és a vizsgákról elkéredzkedett. Ennek eredményeképpen
haladékot kapott azzal megindokolva, ha addigra nem költözik ki,
stráfkocsi fog oda állni, és kirakják az utcára. Az elvtársnő sok huzavona
utána kapott egy lakást az Újvárosban, ami igen szép lakás, azonban
meg kell mondanom, ha az a lakás, amiben előzőleg lakott bányászlakás
volt, és most Újvárosban is bányászlakást kapott, vajon miért nem mehetett
az Újvárosba az a bizonyos Szűcs elvtárs? – aki azóta már szintén
elköltözött a lakásból.” 18
Anyagi megbecsültség
A tanárok többsége 1946 folyamán albérletben lakott. Ez még a tanév második
felében is fennállt, amit a Dolgozók Gimnáziuma hallgatói és az
osztálybizalmijai által írott, a Tatabányai Nemzeti Segélyhez 1947. március
29-én kelt kérelme is bizonyít: „A gyors idehelyezés és lakás hiányában,
valamint a családjuktól való külön élés miatt, a tanári kar minden tagja
eladósodott, és a létminimumot is alig tudták maguknak megteremteni.”
A diákok ezért fordultak érdekükben a Nemzeti Segélyhez. 19
17
Uo.
18
Uo.
19
Tb. Lt. Árpád Gimnázium Dolgozók Gimnáziuma 1947–49., 10. doboz.
258