LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

díciókkal rendelkeznek a többiekhez képest. Amennyire ez a kérdőíves
felmérés ezt hivatott mérni, annyiban elmondható, hogy nagy valószínűséggel
ez elsősorban a fiatalok még meglévő és működő elsődleges, avagy
természetes támogatórendszerének köszönhető.
A bentlakásos intézmények növendékei számára – akiknek ez a fent
megnevezett támogatórendszere (amennyiben létezik egyáltalán), igen
diszfunkcionálisan működik, ezért – kétségtelenül elengedhetetlen egy
komplex személyiségfejlesztő program, melynek – s a kutatás alapján világosan
látható – csak egy része a további áldozattá válás megelőzése. Ami
a kérdőívekből és a – későbbiek során olvasható – interjúkból világossá
vált, hogy ezek a fiatalok már áldozatok, és amire törekedni lehet, az a
másodlagos viktimizáció megelőzése, elkerülésének a támogatása. Ehhez
szükségesek további, még alaposabb kutatások, valamint programok kidolgozása,
a különböző szakterületek és a fiatalokkal foglalkozó szakemberek
képviselőinek bevonásával!
Vélemények, hozzászólások
A teszt végén a megkérdezetteknek lehetőségük volt leírni a véleményüket.
A tesztről mondtak véleményt a fiatalok, vajon mennyire ismerhető meg egy
ember a kérdések alapján, valamint magukról, a pillanatnyi helyzetükről,
örömeikről, arról, mi okoz nekik szomorúságot, mik a főbb problémáik.
A kérdőívről szóló vélemények alapvetően két csoportba oszthatóak. A
megkérdezettek egy része jónak, hasznosnak, érdekesnek tartotta a kérdéseket,
szerintük a teszt alapján nagyjából megismerhető egy ember, megtudhatjuk
a jellemzőbb tulajdonságaikat, gondolataikat: – „Jó ez a kérdőív,
bár kissé szélsőséges, ahogy az összes…” – „Jó volt kitölteni ezt a tesztet. Az
ember picit tisztába jöhet tőle magával. Segít. Nektek is és nekem is.” Ezek
a fiatalok örültek annak, hogy kíváncsiak vagyunk a gondolataikra, véleményükre
(„Szívesen megosztom mással is gondolataimat, érzéseimet.”).
A másik csoport viszont igen kritikus volt a kérdőívvel kapcsolatban.
Szerintük ennyi kérdésre adott válasz alapján senkit nem lehet igazából
megismerni, sokkal több idő kell hozzá, és a személyes kapcsolat, azaz egy
beszélgetés inkább megfelelő forma ahhoz, hogy valakinek az érzéseit,
motivációját és gondolatait megismerjük:
„A kérdőív bizonyára hasznos, bár teljes képet nem lehet alkotni általa sem
rólam, sem senkiről.”
„Akár még hamis kép is kialakulhat valakiről…”
„Csak azt kérdeztétek, hogy ki mit próbált ki és mit csinált, de azt nem, hogy
miért.”
„Ez a kérdőív tipikusan olyan, mint a többi. Ha jön ide valaki és ad egy kérdőívet,
majdnem ugyanezek a kérdések vannak.”
121