LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

Babits Antal
Aki mindenben szót kért…
Szaadjá gáon bölcselete
„Ha nem a mi mesterünk lett volna Szaadjá,
Izrael elfelejtette volna a Tórát.”
(Maimonidész)
Szaadjá ben Joszéf gáon (882−942) a középkor első jelentős zsidó filozófusa.
Mint a szurai rabbinikus akadémia vezetője, számos kérdésben
(rabbinikus, csillagászati és naptárkérdések, bölcseleti és kabbalista) máig
döntő véleményeket fogalmazott meg. Ő alakítja ki a „zsidó-kalám” teológiai
elveket, melyeket utódai átvettek és továbbfejlesztettek. Platón,
Arisztotelész és az arab kalám értékeit felhasználva megírja korszakos
vallásbölcseleti művét, A vélemények és hittételek (héb. Széfer háEmunot
ve-há-Deót) c. monumentális értekezést, amely hatástörténetében egyedülálló
módon befolyásolta a későbbi gondolkodókat. A Széfer Jecírához
és a Szentíráshoz írt kommentárjai, valamint arab Szentírás-fordítása
nemzedékek óta elsőrangú forrásként szolgálnak.
A kalám (beszéd Istenről) teológiai tárgyalásmódjának egyik jellegzetessége, hogy a világ
örökkévalóságának problémáját Isten és attribútumai elé veszi. Ugyanígy jár el Szaadjá is, aki
a bevezetés után az első fejezetet a világ teremtettsége bizonyításának, a másodikat pedig Isten
egységének szenteli. Másfelől, a mutazilita teológia öt „alapelven” nyugszik: Isten egysége, az
igazságosság (vagyis az isteni és az emberi cselekedetek közti összefüggés), a kinyilatkoztatásban
a hívővel és a hitetlennel kapcsolatos ígéret és fenyegetés, a bűnös helyzete, végül pedig az a
kötelezettség, hogy a társadalmi életben a jót kell előmozdítani, a rosszat pedig akadályozni. A
problémáknak ezt az elrendezését tükrözi a Hitelvek könyve fejezeteinek sorrendje.
A Széfer Jecírá (Az Alkotás könyve) a legrégebbi és legtöbbet magyarázott kabbalista irat.
A teremtés misztikus magyarázatát tartalmazza, amelyről a régi mesterek azt tartják, hogy aki
a teremtéssel kapcsolatban átfogó ismeretekkel rendelkezik, annak számára a Szentírás többi
története is érthetővé válik.
„Szaadjá kivételes termékenységű szerző volt: írt nyelvtani és lexikográfiai műveket, szinte
teljes egészében lefordította a Szentírást arabra (két fordítást is készített: az egyik eléggé szószerinti,
a másik inkább egyfajta parafrázis és kommentár a műveltebb olvasók számára); szerkesztett
egy imakönyvet, és számos liturgikus költeményt írt; tudományos módszertant és új
értelmezést vezetett be a Tóra tanulmányozásába, végérvényesen megválaszolt és kodifikált sok