LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

1. Attitűdváltásban
2. Partnerkeresésben, partnerre találásban
3. Új technikák, módszerek megjelenésében, alkalmazásában
Vegyük sorra e példákat!
1. Attitűdváltás
1.1. A gyerekről alkotott képben
„A gyerek nem a pedagógiailag megdolgozandó, jó vagy rossz nyersanyagból
való munkadarab, gyártási termék, hanem maga a tudatosan
aktív, kíváncsi, fejlődni akaró, előbb-utóbb önnevelésre képessé tehető
lény (pláne lények csoportja, még inkább: közössége akár).
■ Igaz, a szegénységgel, etnikai előítéletességgel terhelt (szegregált, önszegregált)
helyi társadalmak nem »képzett«, nem jól szervezett helyi
társadalmak.
■ Igaz, e körben a szülők nem képzett »vásárlók«, nem kitanult megrendelők,
nem felkészült s nem »kulturált« érdekalkuszok az iskolajátszmában.
■ Igaz, a gyerekek nem igazán képzettek az önnevelés feladataira, de a
segítő kooperációra sem.
De mégiscsak ez a szakemberek feladata: hogy a kívánt minőségeket
előállítsák. S nem megy máshogy: a fenti három dimenzióban összehangoltan,
egyszerre!
Vannak precedens értékű példák – főként az alternatív pedagógiai kultúrákban:
■ a community school típusú iskolák, az Általános Művelődési Központok;
■ a Waldorf-modellben tulajdonláshoz jutó szülők, törvényi előírások
a szülők szervezkedésére;
■ a rogersi, gordoni, korczaki együttműködés-modellek, tanulószerződés…”
(Sallai Éva–Szilvási Léna–Trencsényi László)
1.2. A cigánysághoz fűződő viszonyban
„Az én munkásságom alatt itt 13 pedagógus cserélődött, mert nem bírták
elfogadni, hogy az a gyerek olyan, amilyen. Mert ezek a gyerekek mások.
Az „új”-at most nem abszolút, hanem az adott intézmény gyakorlatában újonnan megjelenő
elemként értelmezem – összhangban Loránd Ferenc innováció-definícójával. I.m. 125-162.o.
Az idézeteknek fenti logikát követő bemutatásánál feltüntetem a szerző, a vallomástevő
legfontosabb adatait. A forrást az irodalomjegyzék tartalmazza.
196