LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
a diadalmas jó és az elbukó rossz hosszú és változó kimenetelű küzdelmét<br />
írja le. Azt próbálja bemutatni, hogy az egymással szemben álló csoportok,<br />
személyek <strong>mi</strong>t tartottak jónak, helyénvaló erkölcsnek, tananyagnak,<br />
magatartásnak, tankönyvnek, módszernek; <strong>mi</strong>t tettek, <strong>mi</strong>ben voltak sikeresek,<br />
<strong>mi</strong>ben buktak el, és <strong>mi</strong>ndez <strong>mi</strong>vel magyarázható. Az ilyen pedagógiatörténet-írás<br />
a társadalom és nem az iskola felől közelít, azaz depedagogizálja<br />
a pedagógusok, gyerekek, iskolák világát, és a<strong>mi</strong> ugyanaz:<br />
depártpolitizálja az oktatási ágazat egészét.<br />
Nem foglal tehát állást a vitázó felek normatív vízióinak igazságtartalma<br />
mellett, így nyomban le is mond a norma elfogadtatásának, a normát<br />
kereső olvasó közvetlen befolyásolásának szándékáról. Hasonlóan közelít<br />
a normatív céllal készített neveléstörténeti munkákhoz is. Analizál és racionalizál,<br />
technikai értelemben kellő távolsággal. Ez a semlegesség nemcsak<br />
a jobb megértést szolgálja, hanem az ellentétes normák képviselőit<br />
sem sérti szükségképpen, és nem kényszerít értékvitára.<br />
Úgy tűnhet, az általam vázolt pedagógiai gondolkodásmód jellegzetes<br />
attitűdje a <strong>mi</strong>nősítésre való hajlam. Inkább a jó–rossz, a helyes–helytelen<br />
dimenzióba helyezi el a dolgokat, ritkán kísérli meg, hogy az igaz–ha<strong>mi</strong>s<br />
metszetben keresse meg állításainak súlyát. Magyarán: a pedagógiai tevékenység<br />
és magatartás képviselői kikerülhetetlenül a jó-rossz tengely<br />
mentén láttatják a világot, éppen ezért másodlagos számukra vagy fel<br />
sem merül bennük az igaz és ha<strong>mi</strong>s állítások, tények és képzetek megkülönböztetésére<br />
vállalkozó ideáltipikus tudományos megismerés ethosza.<br />
Alapvetően előíró és nem leíró ez a megközelítési mód.<br />
Lehetséges természetesen pedagógiai-előíró és történeti leírói logikával<br />
közeledni ugyanahhoz a tárgyhoz, azonban más-más következményekkel<br />
kell számolnunk. Azt hiszem, a normatív pedagógiai megközelítési mód<br />
éppen a változtatás szándéka <strong>mi</strong>att szűkíti a tárgyszerűbb megismerés horizontját.<br />
Ezt a hiányt pótolhatja a szurkolókat, mozgalmakat, divatokat,<br />
vallásokat éltető érzel<strong>mi</strong> azonosulás; a leíró megközelítésmód éppen erről<br />
mond le, olvasótábora szerény, idézettsége éppen ezért roppant alacsony.<br />
Kétség ne essék: nem vitatom a normatív megközelítés jogosultságát és<br />
indokoltságát. Csupán azt vetem fel, hogy éppen ez a szemlélet a teljesebb<br />
megismerés korlátja; a kételkedés erősödését nem szolgálja a hívő, elkötelezett<br />
attitűd.<br />
A pedagógiai és politikai normativitás összekapcsolása egy évtizedekig<br />
fennálló korszak jellegzetes nézőpontjául szolgált. Eszerint polgári<br />
pedagógia azért nincs a szocializmust építő Magyarországon, mert az<br />
ártalmas. Ezt a politikai értékítéletet „szakmásítja” a pedagógiai elit: a<br />
polgári pedagógia szakmailag rossz, és megfordítva – az, a<strong>mi</strong> szocialista,<br />
szakmailag eleve jó. A szakmai és a politikai normativitás elválaszthatatlanul<br />
összeolvadt, nem először és nem véglegesen. Nagy László ötvenes<br />
233
Change language