LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

A századforduló táján kiéleződő társadalmi és politikai feszültségek
tették nyilvánvalóvá, hogy ez a probléma nem kezelhető a liberális jogállamiság
és a szakmaiság adott keretei között. A korlátozott lehetőségektől
is béklyózott állami szándékok és az évtizedről évtizedre prolongált
ígéretek és halasztások ezen a téren is szembetalálták magukat a jogos és
egyre türelmetlenebb társadalmi igényekkel. „Az Élet alágyűrtje, a tanító,
a legrababb magyar” (Ady Endre) – olykor saját hivatástudatával meghasonulva
– lázadni kezdett. Tájékozódásuk, szervezkedésük, mozgalmuk
– tanártársaikkal egymásra találva – a társadalmi és politikai küzdelmek
új dimenziói között, új alakot öltve jelent meg: a polgári radikalizmus és
az osztályharcos szocializmus égisze alatt.
Ennek a folyamatnak a tetőpontja a szociáldemokrata befolyás alatt
1918-ban létrejött Magyarországi Tanítók Szakszervezetének (MTSZ)
megalakulása, amely döntő szerepet vállalt 1918 és 1919 forradalmi
– „polgári demokratikus” és „szocialista” – közoktatási programjának kidolgozásában
és kivitelezésében.
Nagyrészt ezzel magyarázható, hogy a két világháború közötti pedagógus-érdekképviselet
– a politikai szervezkedés lehetőségeitől megfosztva
– a dualista korszakban kialakult szakmai és tudományos szervezetek
és intézmények keretei közé szorult vissza. Az európai mintákhoz igazodó,
teljes értékű társadalmi gyakorlat, a modern osztályharc körében
szerezhető mozgalmi, politikai tapasztalatok hiánya azonban nemcsak
ezekben az évtizedekben jelentett kényszerű öncsonkítást. Igazából 1945
után ütött vissza, amikor is a jó szándékkal kikövezett utak egyenesen a
pokolba vezettek. A koalíciós időszak spontánnak tűnő, összefogást példázó,
bár a háttérből céltudatosan vezérelt integrációs törekvései látszólag
egy egységes és demokratikus szakmai-érdekképviseleti szervezet megteremtésére
engedtek következtetni. Valójában azonban mindez az 1948–
1949-es fordulatot, a különböző jellegű és tartalmú szakmai szervezetek
és intézmények radikális felszámolását és a szovjet típusú közoktatás – és
állami berendezkedés – „szocialista” rendjébe illeszkedő, „(párt-)államosított”
szakszervezet megteremtését készítette elő.
Tanulmányunk a pedagógusmozgalmak és -szervezetek 20. századi
történetének e két utóbbi fejezetét, a két világháború közötti évtizedek és
a koalíciós időszak éveinek eseményeit tekinti át.
Karanténba zárva (1919–1945)
Az ellenforradalmi restauráció a hatékony érdekvédelem eszközeitől is
megfosztotta a megtorló intézkedéseknek igen nagy arányban kitett tanító-
és tanártársadalmat. Az 1918 októbere után létrehozott intézményeket
és szervezeteket megszüntették, csak a korábban bejegyzettek újíthatták
156