LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Csak nehogy kitörjék az ablakot (belülről)! Még jó, hogy most a megnyitó<br />
alkalmából <strong>mi</strong>nden zsaluzit behajtottak a gondos házigazdák, tudván,<br />
hogy a parafán jól pattog a labda (saját tapasztalatból emlékeznek<br />
erre gyerekkorukból!). Így az árnyékos szoba hűs marad, tovább nézelődhetünk<br />
a lakásban.<br />
A kisszobában Szirányi István litográfiái, akvarelljei és montázsai<br />
láthatók. Ezek illeszkednek leginkább a ház hangulatához. A har<strong>mi</strong>ncas<br />
évek újságcikkeinek képi világát idézik, egy bombázó lezuhanását, a kéjnő<br />
halálát, egy megtébolyult asszonyt, aki – ki tudja már <strong>mi</strong>ért – a vonat<br />
elé vetette magát. Párhuzamos történetek – a nagy gazdasági világválság<br />
idejéről, a<strong>mi</strong>re már alig emlékezünk, az emlékfoszlányokat pauszpapír<br />
homályosítja el. Csak nézőpont kérdése, hogy az emlékek felhasadnak,<br />
vagy transzparensek, hogy <strong>mi</strong>t jelent a véglegesség, az állandóság, az időtlenség.<br />
Mind érvényes kategóriák. Itt újabb párbeszéd-témát jelölhetünk<br />
ki, mely ezúttal nem az időbeliség, a párhuzamosság mentén halad, hanem<br />
a szélsőségeket, a polaritásokat jeleníti meg: a madár alakja a sebességet<br />
szimbolizálja számomra, a korlátok közül kitörés vágyát, a többször<br />
visszatérő fa motívuma pedig a kezdet és a vég ábrázolása, az élő és a<br />
holt. Ahogy az emlék elhalványul, úgy az ember által épített környezetet<br />
is <strong>mi</strong>ndig benövi az adott hely növényzete, egyre elfedi a nyomokat, míg<br />
a régészek éppen a flóra <strong>mi</strong>lyensége alapján nyitnak újabb és újabb ásatási<br />
területet napjaink technikai újítása, a Google Earth légifelvételeinek<br />
segítségével. Madártávlatból a mélységbe látnak!<br />
Nagy Attila munkái a télikertben kaptak helyet. Álmainak realitása<br />
szorongással teli, idegen világba vezeti a nézőt. Ajtó nyílik a sem<strong>mi</strong>be<br />
a háztetők magasságában, még csak a tűzlétra sem látszik! Szűrt, hideg,<br />
téli napfény pislákol, éppen csak kiszínezi a házfalakat és az ereszt. Belső<br />
terei annál gazdagabb világot tárnak elénk: barlangok mélyén soha<br />
nem látott növények kacsakringóznak, arabeszkszerű formákat alakítva<br />
táncolnak egy gyertyafény gyenge lángjának fénykörében. Mintha<br />
vala<strong>mi</strong>lyen víz alatti birodalom nyelt volna el <strong>mi</strong>nket! Atlantisz romjai<br />
után kutathatnánk. A földfelszínre érve pedig a pokol tornácára jutunk,<br />
vörösen égő sátrak belsejéből a vigal<strong>mi</strong> negyed sokat sejtető, baljóslatú<br />
hangjai szűrődnek ki. Az a legegyszerűbb, ha <strong>mi</strong> is a varázslatos erkélyre<br />
menekülünk hűsölni! Reméljük, nem ma este landolnak itt az idegen<br />
bolygók küldöttei!<br />
Ha mégis visszavágyunk az emberi világba, a legintimebb szobában Fekete<br />
Mariann finom festményeit tekinthetjük meg. A Párizsban élő művész<br />
játékosan könnyed, ugyanakkor végtelenül kiegyensúlyozott akvarelljei<br />
rengeteg előképet idéztek emlékezetembe. Marozsán Gyula, Paizs Goebel<br />
Jenő, Réth Alférd, Sigismund Kolos-Vary, Fehér György festményeivel találtam<br />
rokonságot, igaz, ennek az lehetett az oka, hogy tegnap a műgyűjtők<br />
112
Change language