LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

szükséges elemek támogatják a másik terület kompetenciáit. Hasonló
egymásra építettség jellemzi a kulcskompetenciák és a kiemelt fejlesztési
feladatok viszonyát.” (Uo.)
A „kompetenciaalapú oktatás” szlogenje néhány éve robbant be a
magyar közoktatásügybe, szétfeszítve az addig meglehetősen zárt, viszonylag
szűknek mondható szakmai falait. A gyermekek megismerésén
alapuló oktatás ugyanis, az egyéni sajátosságok figyelembevétele a tanítási-tanulási
folyamatban nem ezzel, nem most kezdődött. Már a reformpedagógiákat
(Celestin Freinet, Maria Montessori, Rudolf Steiner – Waldorf
stb.) követő alternatív, „gyermekközpontú” iskolák megjelenése előtt
(Mészáros–Németh–Pukánszky, 2005; Németh–Skiera, 2003) is voltak a
képességek fejlesztését hangsúlyozó nagy pedagógusaink. Kissé korábbra
visszanyúlva említhetem Karácsony Sándor, Nagy László nevét (akiknek
munkásságáról méltatlanul keveset tud az én nemzedékem), illetve – a
teljesség igénye nélkül – Varga Tamásét vagy a még ma is küzdő Vekerdy
Tamásét. Ezzel a rövid felsorolással csak jelezni kívánom, hogy a napjainkban
zajló, az oktatás megújítását célzó folyamatok nem most indultak
el, de most – talán – átütő erejűek lesznek.
A szövegértés mint kulcskompetencia fejlesztése a nevelés-oktatás céljai,
feladatai között ma már minden szintű dokumentumban – törvényben,
rendeletben, helyi tantervekben – a jelentőségének megfelelő helyet,
szerepet kapja. Eredményességének mérése azonban korántsem örvend
túlzottan nagy hagyománynak, és még csak elvétve beszélhetünk arról,
hogy a mérés eredménye beépülne a tanítási órákba, sőt módosítaná az
ott folyó munkát. Éppen ezért üdvözölni lehet azt a tényt, hogy maga a
közoktatási törvény rendelkezik arról, mit kell tennie annak az iskolának,
ahol a mérés, értékelés eredményei szerint a tanulók kompetenciaszintje
„nem éri el a jogszabályban meghatározott minimumot”: „Ha a felhívást
követő harmadik évi országos mérés, értékelés eredménye szerint az iskola
ismét nem éri el a jogszabályban meghatározott minimumot, a közoktatási
feladatkörében eljáró oktatási hivatal felhívja a fenntartót, hogy három
hónapon belül készítsen intézkedési tervet. A fenntartó az intézkedési terv
elkészítéséhez az intézkedési tervben foglaltak végrehajtásához – jogszabályban
meghatározottak szerint – pedagógiai szakmai szolgáltató intézmény,
szakértő vagy más szakmai szervezet közreműködését köteles igénybe
venni.” [99. § (7)]
Meggyőződésem, hogy a törvényben rögzített feladat magas szintű
szakmai kompetenciát feltételez. A magától értetődő felelősségen túl
ugyanis semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül a jogi formula pedagógiai
vonatkozása.
Mire gondolok itt? Arra a hangsúlytalannak ható kritériumra, amely
az intézkedés elindítója: arra a bizonyos „jogszabályban meghatározott
27