LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

Segíts ki minket a nyomorúságból,
mert emberi segítség hiábavaló.
Istennel győzedelmet nyerünk,
s ő tapodja el ellenségeinket.
(Károli Gáspár fordítása)
A Liliomok kezdetű ének („susanheduth”) dallamára
Nem ismerjük a liliomos ének tartalmát, a dallamok pedig egyáltalán
nem maradtak meg. Elgondolkodtató, hogy egy ilyen szomorú, tragédiákat,
országot megrendítő bánatot felidéző mű egy „virágének” hangjain
is előadható.
A „fejléc” szerint a mű Dávid alkotása, aki ezt a „győzelmi ének”-et a
karmesterre bízza, hogy „miktámja” (tanító diadaléneke) okulásul szolgáljon
a kortársak és a figyelmes utókor számára egyaránt.
A megénekelt esemény Sámuel II. könyvében, a Dávid győzelmeiről
szóló 8. fejezetében is olvasható. A király főparancsnoka, Joáb irányítása
mellett a honvédő hadsereg „a Sóvölgyben” (a Holt Tenger vidékén)
megsemmisít tizennyolcezer edomi katonát. A Sámuel könyve által bemutatott
és a 60. Zsoltárban megénekelt esemény egyik ellentmondása,
hogy míg a krónikában egyértelműen diadalmas leírást találunk, a Zsoltár
inkább panaszdal. A legyőzöttek számát tekintve is eltérés mutatkozik:
a győzelmi listában tizennyolcezer, míg a zsoltárdalban hatezerrel
kevesebb legyőzött ellenség fekszik a megnyert ütközet véráztatta homokján.
Az eltérés erőteljesen foglalkoztatja a Biblia-kutatókat is. Az
egyik feltevés, hogy a tizenkétezer a saját veszteség, szemben az ellenség
tizennyolcezerével. A jó király, a felelős vezető a siker ellenére sem örülhet
felszabadultan, hiszen saját halottaival is el kell számolnia, éspedig
nemcsak önmaga, hanem népe előtt is. A győztes veszteségei is igazi
veszteségek. S ha hozzátesszük, hogy az Úr, a prófétai kijelentés szerint
nem gyönyörködik a bűnös halálában sem, akkor hívét sem töltheti el
maradéktalan diadalérzet, mert ölni még az igaz ügy vagy a honvédelem
oltárán sem örömteli dolog.
Sokan hajlanak arra, hogy az ének hátterét inkább az ország i. e. 587-
ben bekövetkezett megrendítő pusztulása, a fogságra való elhurcoltatás
adja. Az ilyen pillanatokban felértékelődnek a régi dicsőség énekei, s a
bánatba jótékonyan belevegyül a vigasztalás. Annak illusztrálására, hogy
egy eredetileg adott eseményre írt ének más időkben is felcsendülhet,
megjegyzendő, hogy a Zsoltár fele a „hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid”
sortól kezdve (szinte betűhű pontossággal) egy másik Zsoltár, a
138