LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

Külön csoportot képviselnek az előzőkben sajátos, állandóan változó
nagycsaládi rendszerrel jellemzett családok. Sok szempontból hasonlítanak
azokra a régi cigány családokra, amelyekben nem volt kialakult
rituálé, nem voltak merev szabályok és elvárások, de a hasonlóság csak
részleges. Azokban ugyanis egy közösség szabályozta a viselkedést, az jelölte
ki a határokat. Ez utóbbiakban viszont a nagyvárosba került, de a
városi élet peremére szorult, a modernizáció áramlatainak szélén sodort,
de annak lehetőségeitől megfosztott – nagyon szegény és magukra maradt
– családokról van szó. Vagy nincs, ami a szülők gyerekkori szocializációját
átértelmezze, ezért adott helyzetben a tanult reakciók-gesztusok
lépnek életbe, vagy a napi kényszer és a napi alkalmazkodás szabja meg a
családi élet számos elemét, így ezekben a családokban visszaköszön valami
a régi, a gyereket szabadjára engedő cigánycsaládból.
„Nincsen saját tulajdon, saját napirend, saját tervek, saját pénzkezelés.
Nagy a szabadsága a gyereknek, nincsen büntetés, nincsenek keretek,
szabályok, kontroll. A gyermekekhez a felnőttek általában támogatóan
állnak, legyen a gyermek bármilyen, a családok nagy százalékában teljes
elfogadást élvez, semmiféle elvárás nincs vele szemben.” (Szalay Andrea:
A családszerkezetről és a nevelésről röviden. Kézirat, 2007.)
Változás és folytonosság a szülői szerepben
Minthogy a hibriditás egyik dimenziója a folytonosság – változás, a családok
elhelyezhetők egy kontinuitás-változás tengelyen aszerint, hogy a
nevelési szokásokban milyen arányt képviselnek a hozott minták, mennyi
az új elem, valamint hogy akár egyik, akár a másik a családi élet melyik területét
érinti. A következő két idézet a szülői szerepen keresztül példázza,
hogy miként él tovább a gyerekkori minta, illetve hogyan szövődik egybe
a múltból örökített és a megújuló szerep:
Folytonosság az apai-anyai szerepben
„Én voltam apunak a kedvenc lánya. Ő sose bántott engemet. Apu mindent
megengedett nekünk, csak lopni nem, ilyeneket nem… Anyu szigorúbb volt,
mint apu. A szekrénybe »patentül« kellett berakni a ruhákat (a férje közbeszól:
Olyan kemény volt az anyja, mint a beton. Ha nem tudtál enni a
padlóról, akkor beteg volt.) Mintás ruhát a fehér között? Akkor fogta, letépte
azokat a ruhákat, és akkor újra kellett mosnom. (Nagyon bogaras volt anyu,
nagyon szigorúan tartott minket. Cigány módra. 14–15 évesen elmehettem
moziba, de nem egyedül, hanem a nagynénémmel… Egyedül nem mehettem
sehova, még 18 éves koromban se.
Ha véletlenül, Isten mentsen, egy férfival beszélgettem, akkor kaptam. Mert
akkor kurva voltam. Az, hogy ne pasizzak… A tisztesség… Én nem szívesen
64