LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

Isten lényege – mint a Széfer Jecíra kommentárjában 10 tanítja – megismerhetetlen;
még fürkészni is tilos, míg a teremtés tudományos kutatása
megengedett. Ebből következően szükséges az emberi nyelv forrásaihoz
fordulni, melynek metaforikus használata közvetíti az Istenre vonatkozó
tanítást. A nevek, melyeket a Szentírás és a hagyomány ad neki, minden
név közös törvényét követik: ezek alkalmi jellegűek, vagyis – anélkül, hogy
a hangok teljesen önkényes halmazát alkotnák – nem a megnevezett dolog
állandó lényegét fejezik ki, hanem azzal a kontextussal állnak összefüggésben,
amelyben épp használják őket. Istent „Magasnak és Fenségesnek”
nevezik, amikor Jesája magas és fenséges trónon pillantja meg, éppúgy,
ahogyan az angyalokat is „égetőknek” (szerafím) vagy „állatoknak” (hajjót)
nevezik, pillanatnyi küldetésük szerint, vagy ahogyan fényességük vagy hőhatásuk
nyomán az égitestek is különféle neveket viselnek.
Szaadjá mint kabbalista…
Reményeink szerint az eddig elmondottakból kiderült, hogy Szaadjá az
egyetemes bölcseleti tudásával 11 szükségszerűen eljutott a vallásbölcseletet
meghaladó misztikáig.
Mint korának legnagyobb tudósa, nem kerülhette meg, hogy az ókorból
hagyományozódott Széfer Jecírá egyéni útjait ne tanulmányozza, s ne
tegye hozzá a saját véleményét. 12 Elsőrangú felismeréseként fontosnak
10
„A harmadik változat Szaadjá gáóntól való, mely néhány korai genizatöredékben is fellelhető.
Ez egyébként majdnem megfelel a Hosszú változatnak, kivéve, hogy a versek teljesen más sorrendben
követik egymást. Ezt a változatot gyakorta nevezik Szaadjá-változatnak is, s a kabbalisták
gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyják, pedig Kuzarijában Júda Halévi rabbi is ezt a változatot
használja. A Széfer Jecírá többféle változatáról Szaadjá gáón már a X. században említést tett a
következőképpen: „Nem hétköznapi könyv ez, s sokan gondatlanul változtatták vagy felcserélték a
szöveg egyes részeit.” Egy évszázad elteltével Júda ben Barzilláj rabbi is megjegyzi, hogy „rengeteg
változat létezik, egyesek nagyon kuszák.” Az első mantovai kiadás nyomtatói leírják, miként kellett
figyelmen kívül hagyniuk számos kéziratot, hogy végül egy megbízható szöveget kapjanak.” Kaplan,
Aryeh: Széfer Jecírá. Az Alkotás könyve. Stratégiakutató Intézet, 2006. 23.
11
„Ha az egyetemes filozófiatörténet felől nézzük Szaadjá gáon munkásságát, vagy még inkább
belehelyezzük abba, akkor megállapíthatjuk, hogy a két nagy teológiai munka, a Kommentár
az Alkotás könyvéhez (Perús Széfer Jecírá) és a Hitelvek és vélekedések könyve (Széfer Emunót Ve-
Déot) tulajdonképpen »ideológiakritikai« munkák. Mint ilyenek, tökéletesen beleillenek a középkor
szinte egész folyamatában előszeretettel űzött doxográfia, illetve doxográfia-kritika irodalmába.
Ezek a doxográfiák, ahogy az elnevezésből is következik, »vélekedések«, amelyekkel a bibliai vagy
Korán-béli textusokat vagy az ezekben föllelhető kijelentésekre visszavezethető ítéleteket elméleti
konstrukciókba ágyazzák be.” Staller Tamás: Zsidóság és filozófia. Logos Kiadó, 2006. 63.
12
A pontos szöveget maguk a kabbalisták őrizték meg, mégpedig úgy, hogy még a kezdetekben
elrejtették azt a beavatatlanok szeme elől. Úgy 1550 táján Moshe Cordovero rabbi, a száfedi
iskola vezetője, korának legnagyobb kabbalistája áttanulmányozta a tíz akkor létező legjobb
kéziratot és kiválasztotta azt, amelyik a legközelebb állt a kabbalisták által őrzött hagyományhoz.
Egy nemzedék múltán a szöveget Ári (Jichák Lurja rabbi), minden idők egyik legnagyobb
kabbalistája finomította tovább. Ezt, az Ári-változatként is ismert szöveget számos alkalommal
publikálták, általában valamely más gyűjtés részeként. Ez egyébként több szempontból is em-
13