LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

értelmiség és a közalkalmazottak körében folytatandó szervezkedésről,
így a tanítók és a tanárok politikai-mozgalmi befolyásolásáról.
Ez a Bethlen-féle konszolidáció szempontjából rendkívül fontos lépés
a következő évtizedekre szólóan megfosztotta a pedagógustársadalmat az
érdekképviseletnek és az érdekérvényesítésnek a nyugati demokráciákban
már korábban bevált és a húszas években is töretlenül érvényesülő
politikai formáitól és szervezeti kereteitől, s a polgári demokráciákban
elfogadott társadalmi gyakorlat negligálását, a szabadságjogok durva korlátozását
jelentette. Ilyen értelemben egyenes folytatása volt az első évek
fizikai és pszichikai terrorjának, a pedagógustársadalom megtörésének,
„konszolidálásának”, s hatékony eszköze – más intézkedések sorozatával
együtt – a tanítóság „megnyerésének”, a hivatalos állami (kultúr)politika
szolgálatába állításának, egy lojális, majd ügybuzgó állampolgári magatartás
széles körű elterjesztésének.
1919 őszétől újraszerveződtek azok a tanító- és tanáregyesületek,
amelyek a forradalmak időszakában kimondták feloszlatásukat és csatlakoztak
az MTSZ-hez (mint például az Országos Középiskolai Tanáregyesület),
vagy szüneteltették, netán illegalitásban folytatták tevékenységüket.
Létrejött néhány új, jobboldali vagy szélsőjobboldali beállítottságú
szervezet is, ezek azonban a későbbiek során más politikai szervezetekbe
(ÉME – Ébredő Magyarok Egyesülete, MOVE – Magyar Országos Véderő
Egylet stb.) tagolódtak.
A szakmai tevékenységükbe visszahúzódó tradicionális tanítószervezetek
sem tudták azonban függetleníteni magukat megmaradt – és állásban
maradó – tagságuk rohamosan romló anyagi helyzetétől. Az 1920-as
évek első felének taktikai megfontolású bérrendezései ugyanis nem tudtak
lépést tartani a növekvő inflációval. A tanítói-tanári fizetések vásárlóértéke
az 1925-ös mintegy 20 százalékos emeléssel együtt sem érte el a háború
előttinek a kétharmadát. Több tanítószervezet, így például a Római
Katolikus Tanítók Egyesülete, az Állami Tanítók Országos Egyesülete, a
Keresztény Asszonyok Szövetségének elemi iskolai csoportja, a Református
és az Ágostai Evangélikus Tanítók Országos Egyesülete, a Magyarországi
Tanító Egyesületek Országos Szövetsége és mások 1926-ban közös
memorandumot juttattak el a nemzetgyűlés ellenzéki képviselőihez, akik
közül többen, mint például Cserti József, Drózdy Gyula és a szociáldemokrata
Szeder Ferenc az országházban is hangot adtak ezen követeléseknek.
Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter ingerült válaszban
utasította el a tanítóság kérelmét: „Ha ezek a hangok megismétlődnek,
akkor nemcsak a jóakaró minisztert, de a szigorú minisztert is magukkal
szemben fogják találni. Ha tehát a tanítóság azt mondaná – fűzte hozzá
–, hogy ily csekély fizetés mellett nem képes a maga hivatását teljesíteni,
akkor azokat a tanítókat, akik ezt hirdetik, el fogom az állásukból bo-
158