LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
LUKÃÂCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
gyalázatos bűn, amelynek a súlyát föl kéne fogni”, és megemlítette azt is,<br />
hogy „az erőszak érzel<strong>mi</strong> előkészítés[ét is] büntetendő” cselekménynek<br />
tekinti, a rafináltan kitalált népszabadságosdi mégis inkább a hiány és<br />
az alkalmatlanság dokumentuma volt. Rövid emlékeztetőül: értékelhetjük-e<br />
másként, hogy e drámai pillanatban a tőle várt szavakat nem a<br />
lehető legszélesebb nyilvánosságot biztosító elektronikus csatornákon<br />
kérte sugározni, vagy ha netalán agorafóbiája lenne, nem egy <strong>mi</strong>nden<br />
hírcsatornán közlésre kért tízmondatos nyilatkozatban adta elő, hanem<br />
eldugta egy végül is szerény információs kapacitással rendelkező<br />
nyomtatott felületre. (Más kérdés, hogy a médiumok egy része így is<br />
majd hanyatt esett, és nem szűnt meg „Sólyom nyilatkozott a romaügyben”-ezni.<br />
Azt pedig végképp nem vette észre senki, hogy az adott<br />
sajtófelület kiválasztása önmagában véve is üzenet volt: szavait az Elnök<br />
úr elsősorban az őt cigány ügyben gyakorolt hallgatása <strong>mi</strong>att jellemzően<br />
nem jobboldalról kritizáló vélemények hatástalanítására szánta.)<br />
Nem volt más ele<strong>mi</strong> érzéketlenségnél azonban az sem, hogy pontosan<br />
ismerve az aljas indulatokat mozgósító „cigánybűnözés” kifejezés<br />
már-már politikai-közéleti hitvallássá szublimálódó kártékonyságát,<br />
Népszabadság-beli nyilatkozatában nekirontott a humanitás vitális jelentőségű<br />
frazeológiai tabuinak, és – a magyarországi jobboldal szelle<strong>mi</strong><br />
reprezentációját a történelem szemétdombjára való eszmetörténeti<br />
hordalékból tákolgató teoretikusoktól kölcsönzött – zavaros okfejtésbe<br />
kezdett a „cigány” szó használatának ügyében. 12 Az ún. tényekről való<br />
beszéd, azaz a rasszizmusra <strong>mi</strong>ndig is hajlamos magyar jobboldali ideológiai-politikai<br />
nyelvezet újabban felkapott gnómáját hangoztatva elprédikálta<br />
többek között azt, hogy mennyire ellenzi is, a<strong>mi</strong>kor „<strong>mi</strong>nden<br />
megszólalást beskatulyáznak” (kik is, Elnök úr?), és a<strong>mi</strong>kor a szavakban<br />
megnyilvánítandó tapintat éppen az ellenkezőjére fordul, mert „ideológiai<br />
bunkósbotként használják” azt (<strong>mi</strong>kor és kik is, Elnök úr?). És nem<br />
volt kevésbé otromba az sem, hogy egy olyan pillanatban, a<strong>mi</strong>kor egyértelműen<br />
csak a részvét és együttérzés és a tobzódó őrülettel szembeni<br />
erkölcsi parancsok hirdetésére lett volna szükség, akkor Magyarország<br />
államfője külön (hit)tanórai fejezetet iktatott be mondanivalójába (a<br />
művelt világban <strong>mi</strong>nden bizonnyal egyedülálló kivételként – de persze<br />
logikusan, hiszen a sanda taktikázásban fogant megszólalás <strong>mi</strong> mást is<br />
12<br />
A dolgozat jelen mondatánál készséggel szívleltem meg Fencsik Flórának az írás korábbi<br />
változata (lásd: 29. sz. j.) felett gyakorolt (meglehetősen reflektálatlan, de nem <strong>mi</strong>nden üzenet<br />
nélküli) esztétizáló kritikáját, és az Államfőt illető némely jelzőmet – a<strong>mi</strong>nt bírálóm is írta: „világért<br />
se a rangnak járó tisztelet” okán, hanem „jóval inkább az embertársnak kijáró modor” civil<br />
kívánalmára, illetve még inkább azok pleonasztikus jellegére tekintettel – visszavettem. (Lásd:<br />
Fencsik Flóra: Stílus, ember. In: Élet és Irodalom, (LIII. évf., 37. sz.) 2009. szeptember 11. 2. =<br />
http://www.es.hu/index.php?view=doc;23946)<br />
175
Change language