LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

él. Egyikük számára sem okozott nehézséget, hogy az interjúkérdéseket
saját életére vonatkoztassa, vagyis az esetleges kommunikációs kódváltás
a beszélgetésekben nem jelentett valódi problémát. De a megkérdezettek,
az életstratégia részeként, ha a szükség úgy hozza, visszamozdulnak a városiból
a vidéki világba: joggal feltehető, hogy vannak köztük olyanok,
akiknek a sajátjaikkal való kommunikációjában a család úgy is megjelenik,
ahogyan egyébként azt az antropológiai kutatások leírják.
A feltételezett kettősség vizsgálata külön kutatás tárgya lehetne. Márcsak
azért is, mert számos kutatás utal a cigány kultúra rejtőzködő voltára,
vagy arra, hogy néhány kulturális minta átvétele mellett, azzal ötvözve
miként őrzik meg egyes csoportok a saját hagyományaikat. Judith Okely
(1983) szerint például a cigányok válogatnak a többségi kultúra elemei
között (van, amit átvesznek, van, amit nem), majd azokból egy sajátos
koherens egészet hoznak létre.
Elméleti megfontolások
A cigánykutatások általában különálló entitásként vagy kivételes, máshoz
nem hasonlítható rendszerként kezelik a cigány közösségeket-családokat.
Mi nem ezt tettük. A kutatás eredményeit egységes értelmezési keretbe és a
hazai családváltozások több évtizedes tendenciáiba helyezve egyfelől megkérdőjeleztük
azt a tudományos megközelítést, amely szükségképpen a mi és
az ők dichotómiáját, a cigány – nem cigány társadalom szétválasztását-megkülönböztetését
eredményezi, másfelől feltételeztük, hogy így lehetőségünk
nyílik annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy miben hasonlítanak, és
miben különböznek egymástól a cigány és a nem cigány családok.
Az egységes elméleti hátteret egyfelől a modernitás-hibriditás, másfelől
a szimbolikus család-elméletek, harmadsorban a családtörténeti kutatások
eredményei képezik.
cializáció, a kulturális tőke és az egyenlőtlenségek átörökítésének változásaira, az antropológiai
megközelítésben a sokféleségre, a családi és lokális minták variációira, a pszichológiaiban pedig
a családi viszonyokra, az átörökített tartalmakra koncentrált. Jelen tanulmány a Zala megyei és a
budapesti minta feldolgozása alapján készült.
A kutatás során – sajnos – ezt nem vizsgáltuk.
Számos hasonló tendenciával találkozhatunk a cigány társadalmon kívül is. Az adaptáció
vagy az akkulturalizáció – ha nincsen asszimilációs kényszer – gyakran úgy történik, hogy az
adott kultúra vagy intézmény (pl. család) olyan új kulturális elemeket vesz át, amelyeket nem
érzékel rendszeridegennek, és amelyek ezért integrálhatók.
2001 és 2005 között ugyancsak OTKA-keretben folyt a „Modernitás és család” c. kutatás,
melynek keretében reprezentatív mintán többek közt 600 család többgenerációs adatainak felvételére
és elemzésére került sor. Lásd Boreczky Ágnes: A szimbolikus család. Budapest, Gondolat,
2004.; Boreczky Ágnes – Földes Petra – Gyebnár Viktória – Solymosi Katalin:
Családok távolból és félközelből. Budapest, Gondolat, 2007.
Lásd részletesebben Boreczky Ágnes: I. m.; illetve Boreczky Ágnes et al.: I. m.
54