LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

elvesztették a gyerekek, de ugyanúgy mi se kaptuk meg. És ezt öröklik! Amit
mi a szülőktül nem kaptunk meg, azt úgy viszik vissza a gyerekek! De amit
megkapnak a gyerekek a nagyszülőktül, azt ugyanúgy továbbadják. A régi öregek
már kihaltak, egyszer majd vége lesz ennek a rossz világnak. Mert az én
gyerekeim, akik már tanultak, most az unokáimról beszélek, ők már mennek,
viszi a fiam Balatonra, hetente kétszer vitte őket. Én azt mondom, hogy itt a
harmadosztályú gyerekek lesznek azok, akik már olyan helyzetbe lesznek, mint
a magyarok.” (M. É.)
Ünnepek, cigány hagyományok 15
A szocializáció szerves részét képezik az ünnepek, a régi és az újonnan
alakuló hagyományok. Az ünnepek a régi idők és az új idők találkozási
pontjain elhelyezkedve mintegy közvetítő rétegként segítik a család bekapcsolódását
a nagytársadalom egyes szegmenseibe, majd az így kialakult
pozíció internalizálásán, valamint a hagyományokon keresztül a családi és
az egyéni identitás alakulásában töltenek be fontos szerepet. A családi ünnepekben
részben a kulturális átvétel során formálódó szokások, részben
a saját kulturális hagyományok ötvöződnek. Nincs ez másképpen a cigány
családokban sem. Ami más, az kézenfekvő: a minden családra jellemző
sajátos változatba újra felfedezve vagy meggyengülve, tudatosan vagy észrevétlen,
cigány szokások szövődnek. Azt egyik interjúalanyunk így fogalmazott:
„Esténként (az emberek) kiültek énekelni, táncolni, citerázni... Ma
már ezek nem nagyon működnek egyes családokon belül sem. Én próbálom
a jobbakat (mármint hagyományokat) behozni a családba.” (R. J.)
Nem a cigány tradíciók okozzák, hanem a családok egy részében továbbélő
szegénység, hogy a megkérdezettek gyerekkorában a nagyobb
ünnepek nem kerültek át a fogyasztás világába, s így mégsem egészen
úgy zajlottak, mint a nem cigány társadalomban. Voltak, akik például
azt mesélték, hogy apjuk (a pénztelenség miatt vagy sem) minden gyerek
számára külön ágat függesztett a mennyezetre, így mindenkinek saját kis
„karácsonyfája” volt.
De amint már az előzőkből is kitűnt, a családok között minden szempontból
nagyok a különbségek. Ez az ünnepekre, szokásokra is igaz. A
zalai és a budapesti kutatásban résztvevők gyerekkori családjában mindenütt
ünnepelték a karácsonyt és a húsvétot (még azokban a családokban
is, ahol egyébként mást nem), változó mértékben a névnapokat, és
inkább csak a fiatalabbaknál a születésnapokat. A születésnap, mely a
modernizáción belül az individualizációs folyamatot reprezentálja, az akkulturáció
folyamán egyre nagyobb teret nyer (a fiatalabb generációkban
15
A hagyománnyal kapcsolatban kérdés, hogy jóllehet egy-egy forma, egy-egy szokás stb. továbbél,
a változó körülmények közt ugyanaz marad-e, vagy a kontextus miatt éppenséggel más lesz.
66