LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

2. Minden összetett dolog szükségszerűen egy cselekvő műve, aki a részeket
egésszé formálta. A föld, a rajta található testek és az ég is számos részből
tevődik össze, a világnak a maga egészében teremtettnek kell tehát lennie.
3. A keletkezésnek és pusztulásnak kitett organizmusoktól kezdve az
égitestekig minden test járulékokat hordoz, amelyek szüntelenül születnek
és elenyésznek. A járulékok kivétel nélkül mind az időben erednek. Következésképp
azok a dolgok, amelyekhez e járulékok állandóan kapcsolódnak
és amelyek nélkül nem képesek létezni, szintén az időben születtek.
4. Ha a világ öröktől fogva léteznék, bármely pillanatig örök időnek
kellett volna eltelnie, ami lehetetlen, mert örökkévalóság soha nem telhet
el. Minthogy a világ időtartama ilyenformán korlátozott, szükségképpen
van időbeli kezdete is.
A teremtéssel kapcsolatban azt tanítja, hogy az értelem felől lehetséges
a jó megközelítés. A Szentírás azt tanítja, hogy Isten a világot az idő
egy adott pillanatában teremtette; erre négy bizonyítékunk van:
1. Minthogy a világ térben véges, ha magától mozogna, az őt mozgató
erő is véges lenne; minthogy a világ szüntelenül mozgásban van, a világ
mozgatója más erő kell hogy legyen, mint a világban megnyilatkozó erő.
2. A világ részekből áll, amelyek hol egyesülnek, hol szétválnak: sem a
szétválás, sem az egyesülés nem lényegük; el kell tehát fogadnunk, hogy
egy külső erő egyesíti vagy választja szét őket avégett, hogy testeket formáljon:
kicsinyeket, mint a növények, vagy nagyokat, mint a szférák – ez
az erő a teremtő Isten.
3. A harmadik bizonyíték az akcidenseken alapszik: ebben a lenti világban
minden dolog a szükséges szubsztanciából és akcidensekből áll (mint
például egy tárgy formája, színe, kisugárzott melege, mozgása); minthogy
az egyazon testben sorjázó akcidensek egyetlen dologból sem hiányoznak,
és folytonosan változnak, e változásokat Isten kell hogy előidézze.
4. A negyedik bizonyíték az időből származik, amely véges, mert ha a
pillanatok egymásra következése végtelen lenne, a gondolat nem tudná
bejárni: a világ jelenlegi létezését csak olyan egymásra következés magyarázhatja,
amely az idő egy adott pontjából indult ki.
Az Örökkévaló teremtésével kapcsolatban persze az örök kétkedés is
helyet kap, mivel az ember számára felfogni és megérteni filozófiai meg-
„A világ teremtésével kapcsolatban kimutatja, hogy azt egy tőle különböző erő hozta létre
a semmiből.” Encyclopaedia Judaica, Jerusalem, 1972. Vol. 13. 431.
„Így hát Isten, a világ teremtője egy, de ki ő? És amikor azt mondjuk róla, hogy egy, milyen
egységről beszélünk? Milyen tudás az övé, amiért azt mondjuk róla, hogy tudó? És milyen
cselekedeteket tulajdonítunk neki, amikor azt mondtuk, hogy cselekvő? A rabbinikus zsidók
ezekre a kérdésekre a szentírási szakaszok segítségével válaszoltak, amelyek Isten helyett gyakran
nemcsak hogy mellékneveket használnak, mint „hatalmas”, „jó és irgalmas”, „féltékeny”, hanem
testi mozgásokat is tulajdonítanak neki: „Isten fölmegy”, „Isten lemegy”; sőt, szerveket is: „Isten
karja, Isten keze.” Sirat, Colette: A zsidó filozófia a középkorban. Logos Kiadó, 1999. 28.
11