LUKÁCS a mi munkatársunk - Wesley János Lelkészképző Főiskola

Sopronban. Noha szeretett volna külföldön is tanulni, mindössze egyetlen
szemeszterre jutott el Bécsbe, ahol lélektani érdeklődésének engedve
Freudot is fölkereste. Kitűnően tudott németül és franciául, de görögül és
latinul is értett. Miután különböző helyeken segédlelkészként működött,
1939. szeptember 1-jén Jolsvára került vallástanárként. A ma Szlovákiához
tartozó, hegyekkel koszorúzott Jolsvát az 1938-as első bécsi döntés
értelmében visszacsatolták Magyarországhoz. A kisvárosban Remete legfontosabb
feladatának a közösségi lét kiépítését tekintette az ifjúság körében.
Ő maga ugyan a középosztályból származott (édesapja gimnáziumi
tanár volt Szolnokon), rendkívül fejlett szociális érzékkel rendelkezett.
A szegény sorsú, elesett, kallódó gyerekekből alig öt év alatt 40–50 tagú
bandát kovácsolt. A Remete-banda „Egymás terhét hordozzátok” című
közleményének első számában, amelyet közösen szerkesztettek a banda
tagjai, Remete így fogalmaz: „Utitársak vagyunk. Minden programmunk,
egész sorsunk, életünk közös. Csak együtt teszünk valamit, csak együtt
érkezhetünk is meg.”
Remete valóban minden idejét a közösségnek szentelte. Az intenzívebb
ifjúsági munka érdekében egyletet szervezett, amelynek hitmélyítő, kulturális
célja mellett az volt a feladata, hogy egy közös föld művelésével bevételhez
juttassa a közösséget. A befolyt összegből a szegény sorsú gyerekeket
taníttatta, valamint tanulmányi kirándulások anyagi fedezetét biztosította.
A kertművelésen kívül a banda lány tagjai főzni, kézimunkázni tanultak,
és mindenekelőtt valamennyien egymást tanították, korrepetálták. Ennél
fogva semmilyen tantárgyból nem volt lemaradás a diákok között. A koedukációt
óvatosan, elővigyázatosan valósította meg. Különösen szokatlan
jelenségként Remete ateista fiatalokat is befogadott a banda tagjai közé. Sőt,
nemcsak elfogadta a kételkedés jogát, egyenesen szorgalmazta a radikális
kérdések fölvetését: „Isten jobban szereti az őszinte ateizmust, mint azt az
embert, aki Isten dicsőségére csal.” Egyik előadásának már címe is erről a
hozzáállásról árulkodik: „Megoldatlan kérdések akadályai-e a hitnek?” Az
istenhit Remete számára élet-halál kérdése. Kierkegaard követőjeként félelemmel
és reszketéssel kell Istenhez közelítenünk. Nem csoda tehát, hogy a
fiatal hitoktató körül úgyszólván sistergett a levegő, s ez fokozatosan súlyos
konfliktusokat okozott a kisváros evangélikus közegében. A puritán életet
élő, tehetséges, népszerű, kísérletező Remete egyre nagyobb féltékenységet
váltott ki a gyülekezet konzervatívabb vezetésében, elsősorban pedig
felettesében, Baltazár János lelkészben. Remete korai, 9 órás ifjúsági isten-
Evangélikus Országos Levéltár: Tiszai Evangélikus Egyházkerület Levéltára, I/6., Jolsva.
Nandrásky, Mag, 40.
Nandrásky, Mag, 40.
Evangélikus Országos Levéltár: Tiszai Evangélikus Egyházkerület Levéltára, I/6., Jolsva.
131