Szeretnék május éjszakákon...

obbanás keletkezett. Az égõ benzin ömlött a vasúti rakodóterületenés a földeken át a falu felé. Mintegy 50 méter magasra csaptaka lángok. Idõsebb férfiak s mi, 17 éves fiatalok mentünk az állomásramegnézni, mi is történt. Erre a katonák parancsnoka, egy tizedespisztollyal hajtott bennünket, hogy segítsük eltolni a két oldalrólhozzákapcsolt tartályvagonokat. Egy katona szétkapcsolta avagonokat, s mi egyenként tologattuk õket jobbra és balra. Sikerült.Ha felrobbant volna valamelyik a felforrósodott tartályok közül,sokan ott haltunk volna meg. Négy katona megégett, hármanpedig súlyos égési sebeket szenvedtek. Õket kórházba vitték Ipolyságra.Nem tudom, mi lett velük?•Visszaadjuk a szót Péli Jánosnak, aki folytatja elbeszélését, mit iséltek át a fogolytáborokban azok, akik ott elpusztultak, és azok,akik élve hazakerültek.Elõtte azonban meg kell jegyezni, hogy a háború után még ötvenév múlva is sokat cikkeztek az újságok a német „haláltáborokról”.Viszont hogy mi zajlott a „szovjet paradicsomban”, arról nemvolt szabad cikkezni a szocialista „testvérállamokban”. S kevesetmondhattak el azok is, akik végül is hazakerültek.A halállágerKívül a kaszárnyán,Künn a kapunálLámpa lángol árvánMost is ott talán…Szívemre zár a két karom,Téged, mint akkor, angyalom,Én édes angyalom.103