Szeretnék május éjszakákon...

zön le derékig. Majd az ellenõrök elõtt kellett elvonulnunk felemeltkarokkal. Vagy öten ellenõriztek bennünket. Keresték ahónaljak alá besütött német SS-bélyeget, s néhányat találtak is. Viselõiketazonnal kivették a sorból, s késõbb visszaszállították õketa Szovjetunióba. Szegények, sírtak!… mi meg sajnáltuk õket. Hihetetlen,hogy a hónuk alá besütött SS-jeleket annyi év alatt nemfedezték fel az orosz lágerekben! Rejtély…•A táborban aztán tovább kezdtek „szortírozni” bennünket. Nagyhanggal bejelentették:– Akik csehszlovák állampolgárok, lépjenek ki!Már az orosz lágerokban megtudtuk, hogy 1945 tavaszán újravisszaállították a Csehszlovák Köztársaságot. Így többen ki is léptünk.Azt hittük, innen egyenesen engednek bennünket haza,Csehszlovákiába. De meglepetésünkre, az ellenkezõje történt!A szlovák delegátus bejelentette, hogy õk csak szlovákokat visznekhaza. Mi meg, ugyebár, Csehszlovákiában élõ magyarok voltunk!Az oroszok erre azt felelték: Ha nem viszitek mindet, akkoregyet sem adunk ki!Így aztán lemaradtunk a hazautazásról, maradva mindannyiana lágerben…•(Egy dolgot kell itt megjegyeznem, amit sok évvel késõbb tudtammeg: A szomszéd falunkban lakott egy szlovák fiú, Ján Krniak volta neve. Õ 1938-ban nõsült be Felsõszemerédre. Így 1938 novemberétõl,amikor minket visszacsatoltak Magyarországhoz, õ is magyarállampolgár lett. A felesége volt magyar. Vagyis neki is, mint nekünk,a magyar hadseregbe kellett bevonulnia 1941-ben. Kikerülta frontra. De valahogy úgy adódott, hogy az oroszok elõnyomulásaelõtt menetelve közeledett hazafelé. Már Gyûgyre ért, amelyközség 1938–44-ben a Szlovák Államhoz tartozott. A szomszédközség: Egyházmarót – szlovákul Kostolné Moravce – úgyszintén.Ez volt a szülõfaluja. A szlovák falvakban átöltözhetett volna civilruhába, de nem tette, csupán a magyar katonasapkáját dobta el. S153