Szeretnék május éjszakákon...

kat! Vagyis Trianon elszakította az összekötõ láncszemeket! De hát arokonságot, az összetartozást, a szeretetet nem lehet ilyen „csinálthatárral” megszüntetni. Igaz, ritkábban látták egymást a rokonok, dea családi kötelékek eltéphetetlenek maradtak!…Tesmagon közvetlen a kertek alatt folyik az Ipoly, s Hont egykõdobásnyira fekszik tõle: az ottlakóknak a határ nem lehet akadály!Minden bokrot ismernek a folyó mindkét oldalán. Aki akarta,a saját kertjébõl leshetett ki, mikor közlekednek a cseh fináncok,határõrök. 1938 novemberében pedig ez a határ újra megszûnt,a Magyarországhoz történõ visszacsatoláskor. Igaz, csak hatévre…Még azt is meg kell jegyezni, hogy az Ipolyban fürdõzõ és abokrok alatt halászgató gyerekek meg az „oktalan libák” is akármikorátlépték a határt, amikor ez határ volt. Ezt a fináncok nem tudtákmegakadályozni! Nem is akarták, belenyugodtak!… Tehát azIpoly nem volt bõvizû és „hajózható”, ahogy azt Trianonban a fábólvaskarika „csehszlovákok” elhitették Nyugat „mûvelt” uraival.•„Evezzünk” inkább vissza Hontra! Hiszen itt vagyunk a rokonoknál!Megkóstoltuk a hazai ízeket a rántottából és a borocskából. Aházbeliek ugyan marasztaltak, hogy legalább egy napot töltsünknáluk, pihenjünk meg, de minket hajtott a találkozás vágya a családunkkal.Nekivágtunk hát az „utolsó akadálynak”, remélve, hogyaz Ipolynál nem találkozunk sem hajókkal, sem fináncokkal!Szerencsénk volt! Éppen nem voltak „hajók” a láthatáron, amikora sötétben elértük az Ipolyt. Közben a tesmagi rokon megnyugtatott,hogy a csehszlovák fináncoktól nem kell tartanunk, hiszena falujukban laknak. Személyesen ismeri õket, s õk tudják,hogy a falubéliek akármikor átmennek az Ipolyon, odaáti rokonaikhoz.Mi értelme akadályozni?A tesmagi rokon gumicsizmában jött át értünk az Ipolyon.Amikor a kertjükkel szemben elértük a folyót, átkeltünk a sekélyvízen. Nekünk le sem kellett vetnünk az ócska bakancsunkat, mertõ gumicsizmában vitt át bennünket a hátán. Hiszen itt az Ipoly csupánnéhány méter széles!175