Szeretnék május éjszakákon...

Mivel is kezdhettük volna? A régi katonanótákkal! Némelyikükmég az elsõ világháborúból való volt. De most a szívünkhöz szóltak:Majd ha egyszer vége lesz a sok-sok szenvedésnek,Nézzétek el a bakának, ha egy kicsit részeg.Megszabadult a halálból, hazavisz az útja,Kifelé áll a mundérból a szekere rúdja.Odahaza száz ölelés, száz édes csók várja,Nem a hideg lövészárok, más lesz a párnája.Nem fütyül a füle mellett csak az esti szellõ,Azt fütyüli, a csatában õ volt a legelsõ.Majd ez a nóta következett:Tavasz felé kinyílott márAz akácnak fehér fürtös virága,Alatta egy ifjú legény,Most indul a nagyvilági útjára.Föl-fölsóhajt, búcsúzkodik:Isten véled, falu legszebb leánya!Visszajövök, mire lehullAz akácnak fehér fürtös virága.Ötvenszer is lehullott márAz akácnak fehér fürtös virága,Alatta egy õsz ember ül,Most jött meg a nagyvilági útjáról.Föl-fölsóhajt, múltra gondol,Meg arra a falu legszebb lányára.Visszajöttem, de már késõ,Rég lehullott az akácnak fehér fürtös virága…És aztán esténként elhangzott a többi szép nóta is! Némelyek a háborúkatidézték, mások a szép hazai emlékeket. Dalolás közben179