Szeretnék május éjszakákon...

Csak egy nap a világ…Gyorsan elszaladt a három hét. Befejezõdött a tisztek harcászati iskolázása.A németek nagy ünnepélyt rendeztek a résztvevõ tisztekszámára. A fõhadnagyomnak reggel szépen kikészítettem a ruháját,a csizmáit is kifényesítettem. Fölöltözött és indult. És kiadta azutasítást:– János! Éjjel 12 órára gyere értem.Én meg sem vártam az éjfélt. Már estefelé lementem a mulatozáshelyére. Az ünnepély egy nagy úri kastélyban zajlott. Délután atiszteknek színészek és színésznõk adtak mûsort. Utána egész éjjel,reggelig mulattak. Nagy volt a sürgés-forgás! Amikor este odalopództam,láttam, hogy köztük van az én tisztem is. Nagyban szórakozotta német tisztekkel, tehette, hiszen perfekt beszélt németül.A németek nagyon megszerették, mert õ készítette el a harcászatiterveket az iskolázáson.A kastélyban rengeteg ital volt: mindenki elé egész üveggel tettek,abból, amilyet éppen a vendég kért. Némelyikük már ugyancsakrészeg volt. Német fegyveres õrség vigyázott a rendre. Ha valakiannyira mámoros lett, hogy lövöldözni kezdett, az õrség elvezetteaz illetõt. Egy terepjáró autó állt készenlétben, és azzal a szállásravitték a „magából kikeltet”.Én egy kicsit beljebb merészkedtem a kastélyterembe. Szerettemvolna kapni egy kis itókát, ha már ott vagyok és bámulom õket,ahogy mulatnak. Magyar katonák is voltak a felszolgálók között.Egyikük odalépett hozzám, kezembe nyomott egy félliteres vodkát,és azt mondta:– Nesze, haver! Ezt idd meg!Az üveg félig volt pálinkával. Hát ez egészen jól sikerült! Õ vittetovább az üres üvegeket, én meg kimentem az ajtó mellé, ésmegittam a pálinkát. Utána már egészen jól éreztem magam.Nemsokára újra bemerészkedtem. Jött velem szembe egy bunkómagyar tiszt, és mellen ütött. Mondani már nem tudott semmit,74