Szeretnék május éjszakákon...

Szegény Rózsikának, és sokaknak, akik ott voltak, pergett aszemébõl a könny, mire a nótát befejeztem…Fájdalmas a visszaemlékezés! Én 1943. október 1-jén bevonultamkatonának. 1944 májusában már a fronton szenvedtem, amikorösszeszedték a zsidókat, Doman urat és szegény Rózsikát is…Rettenetes! Szegények ártatlanul ott vesztek valahol a koncentrációstáborok valamelyikében, talán a gázkamrában!Ilyen kegyetlen volt a háború! – És az állatoknál is rosszabbakaz elvadult emberek!…El kell menni katonánakEl kell menni katonának,Édesanyám, jaj de nagyon messzire,Itt kell hagyni a babámat,Édesanyám, azt sem tudom, hogy kire.Arra kérem, édesanyám,Vigyázzon a göndör hajú babámra,Járjanak el a templombaImádkozni minden áldott vasárnap.Százados úr, levelem van,Hogy a babám nagyon beteg utánam.Kaphatnék-e szabadságot,Százados úr, hogy még egyszer meglássam…Jól tudom, ha engem meglát,Egyszeriben kigyógyul a bajából,Az ellenség meg sem tudja,Hogy egy honvéd hiányzik a csatából.(Régi katonanóta)40