Szeretnék május éjszakákon...

Én az utolsók között álltam a sorban, nekem már csak olyan pár jutott,melyikbõl az egyik három centivel hosszabb volt, mint a másik.A szobánkban, amikor felhúztam beöltözködéskor a bakancsot,kisült, hogy a felemás méret mellett mindkettõ bal lábra való volt.Rám néz a rajparancsnokunk, a tizedes úr, s látva a „bakit”, azonnalmegparancsolta, hogy vissza a raktárba, kérjek másik párt. Atörzsõrmester rám ordított: Mi van? Mi kell? Mutatom neki a bakancsokat,hogy felemásak s mindkettõ balos. Erre intett, menjekhátra a polcokhoz és válasszak magamnak megfelelõt. Nézelõdtema lábbelik között. Látva, a törzsõrmester el van foglalva, leemeltemgyorsan a regálról egy pár szép új bakancsot. Felpróbáltam, éppenjók voltak. A törzsõrmester csak futva pislantott rám: No, jól van,tûnj el! Én meg, akár a nyúlcipõkben, gyorsan elillantam. Megjegyzemmég, hogy az újoncoknak mindig használt ruhát, bakancsotadtak, hogy azt koptassák tovább. A többiek, amikor látták, milyenszép bakancsom van, kérdezgették, hogy ezt miként kaphattam?Azt feleltem, én éppen ilyet kaptam, ezt dobták elém! Ez volt azelsõ szerencsém a katonaéletben!Kezdõdött hát a katonaélet… A két összetett ágyon haverok ésföldiek kerültünk egymás mellé. Alul feküdtek a viskiek: BartalKarcsi és Bali Lajos. Felül pedig a felsõtúri Tóth Jóska meg én.A második nap megtörtént a beosztás a szakaszokba, rajokba.Egy rajban 12 katona volt, s három raj egy szakaszban. Egy századpedig három szakasz.Ugye fiúk, szép élet a katonaélet…Megkezdõdött a katonai kiképzés. Kivittek a gyakorlótérre bennünket,újoncokat, s az „öregkatonák” bemutatták az egyes gyakorlatokat:sorakozó, oszolj, jobbra át, balra át, vigyázz, pihenj,menetelés. Ment minden, mint a karikacsapás.50