Szeretnék május éjszakákon...

Késõbb, hazaérkezésem után tudtam meg, hogy édesapám ismegkapta a „fehér cédulát”. Így nevezték azt a hivatalos levelet,amellyel értesítették a magyarokat, hogy a csehszlovák hatóságokáltal a magyar megbízottnak átadott jegyzékben szerepel. Azaz,hogy ki fogják telepíteni Magyarországra.Naponta eljártunk hát, mint mondtam, a csehszlovák nagykövetségre,ahol többen is összetalálkoztunk, mi felvidékiek, bármás-más transzporttal érkeztünk Budapestre a hadifogságból.Így futottam össze Prokos Józsival, Felsõszemerédrõl. Volt nálavégrendelet, amelyet a fogságból hozott magával. Egy hadifogolybarátja írta a lágerban, aki már akkor nagyon beteg volt, úgygondolta, meghal. A végrendeleten egy budapesti cím szerepelt.Kérte Józsit, ha élve marad és hazakerül, vigye el a testamentumota megadott címre. Ilyen tragikus hírrel nem szívesen kopog be senkia hozzátartozók ajtaján. Nem mert hát Józsi egyedül elmenni amegadott címre. Hívott engem is, menjek vele.Mentünk hát ketten. Meg is találtuk a címet. Beengedtek. Szépenfogadtak bennünket. Átadtuk a levelet. Elolvasták a gyászoshírt. Aztán elmondták, hogy nem budapesti volt az elhunyt rokon,hanem kassai. Megígérték, hogy majd továbbítják a szomorú hírtKassára a hozzátartozóknak.Kikérdezgették Józsit az elhunytról, a fogolytáborról, az ottaniborzalmas körülményekrõl. Közben megvendégeltek bennünket,majd megköszönték a levél kézbesítését, s elköszöntünkegymástól.•Már tíz napja tartózkodtunk Budapesten. Csellengtünk és napontaelmentünk a követségre. Közben persze egy s más megtörténtvelünk. Nem mondtam el eddig, hogy a Nyugatiban betonkockákonaludtunk. Igaz, küldöztek bennünket, menjünk el a legközelebbilaktanyába, ott szalmazsákokon alhatunk. De étkezni ide kellettvolna visszajárnunk. Így hát nem mentünk. A várótermekbenjöttek-mentek az utasok. Rólunk lerítt, hogy hadifogságból jövünk.Sokan megálltak mellettünk, kérdezgettek, beszélgettünk. És mindenkiadott valamit. Ki pénzt, ki élelmet, ki cigarettát. Hát, kibír-167