Szeretnék május éjszakákon...

Azért még itt is fegyveres orosz katonák õriztek bennünket.Legtöbbször a laktanyában kellett takarítani. Máskor megpucolnia tankjaikat, melyek az udvaron álltak stb.Volt egy furcsa esetünk is:A lágeren kívülre mentünk valamilyen munkára. Szembe jöttvelünk egy román ember lovas szekéren, megrakodva görögdinynyével.Mi olyan százan lehettünk. Tehát többen, mint ahány dinynyevolt a szekéren. Mindenkinek nem is juthatott volna. De hátnem vásároltunk, sõt engedélyt sem kaptunk a dinnyeszüretre!Szegény kocsis, ha akart is volna adni egy-két darabot, mi volt az aszáz éhes embernek? Megrohamoztuk a szekeret, mint az éhes farkasok!Aki hozzájutott, kikapott egy dinnyét. Pillanatok alatt üresvolt a szekér!Az õreink kiabáltak: Davaj! Davaj! De nem bírtak a néppel! Avégén mást nem tehettek, jót nevettek rajtunk.A szegény román kocsis meg pláne nem tudott semmit se tenni.Amikor megszabadítottuk a rakományától, haladt tovább, demost már az üres szekérrel…Történtek még további, vidámabb esetek is!Egyszer az oroszok vittek bennünket munkára egy teherautón.Voltunk rajta vagy tízen. Az autó becsúszott az útszéli árokba, ésnem bírt kievickélni belõle. Szerencsénkre jött szembe egy románökrös szekér. Persze hogy megállították a kocsist, s parancsolták,hogy húzza ki az ökrökkel az autót az árokból. Sikerült.Közben az úton hozzánk ért egy román rendõr, aki cigarettázott.A vezetõnk, az orosz sztarsina rászólt, hogy adjon neki tüzet.Az orosz rágyújtott, amikor éppen hozzánk ért a kihúzott teherautó.Felszálltunk újra, és mehettünk tovább. A román rendõr nagyonmeg volt ijedve! Attól félt talán, hogy az orosz bevágja õt közénk,és máris fogoly lesz õ is. Nem tudta szegény, hogy mi hazafeléjövünk-e a fogságból, vagy éppen most visznek rabságba. Bizonyáravolt már ilyen tapasztalatuk. Barátság ide, barátság oda – féltekaz oroszoktól õk is!Elillant hát gyorsan a rendõr, mi meg az ellenkezõ irányba autóztunktovább. Még láttam, hogy gyorsan kereszteket vetett ma-155