Szeretnék május éjszakákon...

Amikor beértünk a kórházba, leszedtek az autóról. Az orvosokmegnézték a lábam, majd kaptam egy ágyat. Ezen az ágyon kezeltekés „gyógyítottak” egy hónapon keresztül. Mégpedig röntgenezésmeg gyógyszer nélkül. Mert az nekik sem volt!Harminc nap múltán kicsit már járkálni, lépegetni is tudtam.Áthelyeztek hát a fentebb ismertetett 6-os számú kórterembe, a lábadozóba,ami azt jelentette, hogy hamarosan újra munkára fognak.A gyárépítésTéglaporos a kalapom,én a téglagyárban lakom.Azért poros a kalapom,mert a téglagyárban lakom.Téglaporos az én cipõm,haragszik az én szeretõm.Ne haragudj, édes párom,én a téglagyárban lakom.A fenti dal amolyan „mûrostos nóta” volt a békeidõkbõl…Igaz, a következõ munkahelyünk nem a téglagyár volt, hanem egyújjáépítés alatt álló régi cukorgyár.Itt is „szép” fogadtatásban részesültünk. Amikor odaértünk,látjuk, hogy az egész gyártelep be van kerítve kétsoros szögesdrótkerítéssel. Õrbódék felállítva minden sarkon, meg középen is, fölmagasodvaa szögesdrót fölé. Tehát mindent bebiztosítottak a hadifoglyokmegérkezése elõtt, nehogy valakinek eszébe jusson megszökni.Szökni? – Hová, merre? És hogyan? Legyengülten, éhesen!116