Szeretnék május éjszakákon...

le, amikor nem sejtettük, hogy nemsokára hazaengednek. Ám lehet,hogy õ már hallott valamit. Valószínû, sõt biztos, hogy a gyárépítkezésvezetõit már korábban értesítették a hazabocsátásunkról, mert õmár akkor azt mondta, hogy haza fognak bennünket engedni.Fel is tette nekem a kérdést:– Ivan, ha már otthon leszel, mit fogsz nekem küldeni?Mit felelhettem, ezt mondtam neki:– Pavlo, egy vagon krumplit küldök neked!– Charaso, Ivan! – felelte rá mosolyogva…•A magas rangú tiszt megjelenése során még egy fontos kijelentésttett:– Aki itt akar maradni a Szovjetunióban, az maradhat! Megkapjaaz állampolgárságot és szabad emberként élhet nálunk!De hát ilyen kérelemmel senki sem fordult hozzájuk. Mindenkinekelege volt a kommunista Paradicsomból!Ez a vonat most van indulóban…Ezt a szép nótát már idéztem, amikor mint regruták vonultunk betényleges katonai szolgálatra, Felsõvisóra. Nem idézem újra. Mivelhogynem is illett egészen a mostani indulásunkhoz. Csupánannyiban, hogy valóban indulóban volt velünk a vonat, de mostmár a hadifogságban eltöltött hosszú-nehéz évek után hazafelé indultunk.S hogy tényleg haza? Még mindig nem voltunk biztosakbenne. A vonatunk berobogott egy nagyobb állomásra. Ott máregy hosszabb szerelvény várt ránk, mivel más fogolytáborokból isérkeztek ide volt foglyokkal teli vonatok.Ez a nagy szerelvény már valóban „ki volt koszorúzva”, mint anótában van. Szépen, ünnepélyesen elõre feldíszítették a fogadásunkra,illetve utazásunkra.150