Szeretnék május éjszakákon...

lem? Otthagytam a vonalat! Talán agyonlõnek, vagy kikötnek! Devégül is mindkettõt megúsztam!Amikor meglátott a százados, igaz, rendesen lehordott! S döntöttis rögtön: ma nem kapok enni, és két csapatcsendõr visszakíséra vonalba. Hát ez még tûrhetõ büntetés volt, már ami az elsõrészét illeti. A második viszont veszélyesebb! Visszakísértek. Abajtársak nem is tudták, hogy én közben merre jártam. Szerencséremár nyugalom volt, visszaverték az oroszokat. Csak hát a katonatársammeg a négy géppuskás meghalt…Én meg megmaradtam. Megúsztam a napi koplalással, amit aszázadparancsnok kiszabott rám.Viszontlátásra, hadnagy úr…Viszontlátásra, hadnagy úr,én csak azt kérem,künn a harctérennéha gondoljon majd rám…(Foszlány egy katonanótából)Persze, ezt a nótát nem rólam írták! Nem is lány küldte a frontra,mint a nótában van. De azért bizonyos változást hozott az én életembeis.Ismét hátrább kellett vonulnunk és ott újabb lõállásokat kiépíteni,illetve egy erõsebb vonalat. Azt remélték a parancsnokaink,hogy ott végre megállítjuk az oroszokat! A parancs szerint gyorsanlétre is hoztuk az új védelmi vonalat.Ekkor érkezett hozzánk egy fõhadnagy a tisztilegényével, mivelõket is az elsõ vonalba helyezték. A védelmi vonalban mi kissé hátrábbtartózkodtunk, elõttünk helyezkedett el az elsõ és a másodikszázad. A fõhadnagy urat is közéjük vezényelték. Nemsokára orosz71