Szeretnék május éjszakákon...

jött, gyalogolt hazafelé, Felsõszemerédre a családjához. EzGyûgytõl délre már csak 4 kilométer. Közben van még Egeg község.De Gyûgyön elfogták az oroszok 1945 januárjában, és elvittékfogságba a Szovjetunióba. Hiába mondta, hogy õ szlovák! A végeredmény:9 év után került haza az orosz hadifogságból!)Lemaradtunk hát a hazautazásról…Mégpedig nem is kis idõre! – Három hónapig tartottak visszabennünket.A lágerben katonai sátrak voltak felállítva, ezekben laktunk.Várakoztunk és várakoztunk…Mert közben újabb szerelvények érkeztek Oroszországból,újabb hazafelé irányított hadifoglyok. Jöttek, egy-két hétig ott voltak,elintézték a vizsgálataikat, irataikat és mentek hazafelé,Magyarországra…Amikor egy-egy transzport befutott s a megérkezõket betereltéka láger udvarára, mi lestük, nem akad-e köztük ismerõs: földi,vagy netán olyan, akivel együtt szolgáltunk, vagy a fogságban lehettünkegyütt.És bizony voltak!Mégpedig Ipolyság környéki, békebeli barátok, ismerõsök: VargaPali, majd Dénes Jóska a szomszéd falunkból, Horvátiból. MegProkos Józsi a másik faluból, Felsõszemerédrõl. Polyák Jani bácsi(idõsebb volt nálunk, azért bácsiztuk) Szalatnyáról. Pásztor Pistameg Ipolyságról. Mindig nagy öröm volt az ilyen találkozás. Ölelgettükegymást és örvendeztünk:– Te is élsz, te is élsz? – Hála Istennek! Már innen majdcsakhazakerülünk…Elbeszélgettünk, ki merre járt, mióta volt a fogolytáborban? Éshol? – ha egyáltalán lehetett tudni. Mert a lágereknél nem voltak kifüggesztettfalutáblák. A falvakba meg nemigen járt senki. A bezártmarhavagonokból sem igen láttuk, mely állomáson utaztunk át.•Itt már azért jobb dolgunk volt, mint az orosz lágerekben. Néhanéhakivittek az oroszok a lágerbõl kisebb munkákra. De ez a munkamár nem normára ment, mint a Szovjetunióban.154