Szeretnék május éjszakákon...

– Szervusz, Jani!És ezzel elvált egymástól a két Jani, a két gyermekkori pajtás.Soha többé nem találkoztunk. További sorsa sajnos nagyon keservesenés hányatottan alakult. – Ezt is csak hírbõl hallottam meg rólaa késõbbiekben…Így aztán nagyon hosszú idõre elváltunk Budapesttõl, mivel apolitikai körülmények a késõbbi években nem engedték, hogy ideutazhassunk. A Magyarországra való kitelepítésünk pedig egy véletlenfolytán elmaradt…Megy a gõzös, megy a gõzös Kistompára…Ezt a nótát is szoktuk dalolni a bevonulásom elõtti idõkben.Ugyanis mi nemcsak a mezõgazdaságban dolgoztunk otthon, mertha nem volt napszám a nagybirtokosnál, eljártunk Budapestre.Munkát építkezéseknél mindig kaptunk: malterhordást, téglahordást,ilyeneket. Akkor még az emeletes házak építkezésénél is kézzelkevertük a maltert, saroglyákon hordtuk a téglát fölfelé aforsnikon, ahogy nõttek egymásra az emeletek.Minden szombaton kifizették az egész hétért járó munkabért.Szombaton késõ délután indult a különvonat, amely egy héten csakegyszer közlekedett. Munkásvonat volt a neve. Rajta állt a tábla:BUDAPEST–VÁC–IPOLYSÁG–EGEG–SZALATNYA. A mi állomásunk,KISTOMPA volt az utolsó elõtti. EGEG–SZALAT-NYA pedig a végállomás. Utána már a magyar–szlovák államhatárfeküdt. Ez a munkásvonat aztán vasárnap este indult vissza innen,s ment Budapestig. Nem kellett se ide, se vissza sehol átszállni…Hát most is erre a vonatra szálltunk, ami ugyan most nem voltmunkásvonat, sem hadifoglyokat szállító különvonat, hanem menetrendszerint közlekedett. De rajta már e csonka felirat állt: BU-DAPEST NY. PU.–VÁC–DRÉGELYPALÁNK. De a végén meg-170